tag:blogger.com,1999:blog-81990276033980410662024-03-12T17:05:28.433-07:00Five Hundred YearsAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/03745649655670701622noreply@blogger.comBlogger5125tag:blogger.com,1999:blog-8199027603398041066.post-81007040314585858882015-06-21T07:09:00.000-07:002015-06-21T07:09:06.299-07:00Negyedik fejezet<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Sziasztok!<br />
Ne haragudjatok a sok késésért, de elég sok minden közbe jött, amik miatt eddig nem tudtam feltenni a részt. Illetve abba a nagy hibába estem, hogy elkezdtem a fejemben kitervelni egy másik történetet, aminek az írásába is belekezdtem már. Mostanában pedig csak ehhez az új történethez van ötletem és kedvem is. DE ez még nem jelenti azt, hogy a Five Hundred Years-t nem fogom folytatni, csupán sokkal lassabban fognak érkezni a fejezetek. Remélem tetszik az új rész:)<br />
Puszi, Zoé<br />
<span style="font-size: x-large;">4. fejezet</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Utolsó kenet</i></span><br />
<div style="text-align: left;">
<i>Bernadea Ebba Chadda</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-fyo2eYz0MdQ/VYaVj4KGReI/AAAAAAAAALw/8V6JH9JNHOU/s1600/4.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-fyo2eYz0MdQ/VYaVj4KGReI/AAAAAAAAALw/8V6JH9JNHOU/s1600/4.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Syrill volt a legóvatosabb, legkörültekintőbb sofőr, akivel eddig
találkoztam. Minden közlekedési szabályt betartott, pont úgy vezette a piros
Mini Cooperét, mint a forgalmi vizsgán a tanuló kocsiját. A Camelot kék
neonfényei, illetve a dübörgő zene már messziről megadta a szórakozóhely pontos
helyét. Sofőrünk befordult a parkolóba, ahol játszi könnyedséggel elvégzett egy
bal-hátra parkolást. Amint leállt az autó, Claire abbahagyta a telefonja
nyomkodását és szinte kivágódott a járműből. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Siessetek már! Mire beérünk már minden valamire való pasi foglalt
lesz! – Idegeskedve toporzékolt, s kinyitogatta az ajtókat, mint egy erős
célzás arra, hogy haladjunk. Miranda most mozdult meg az út során először, kitette
a hosszú, kecses lábait, majd a végtagjait követte a teste többi része is.
Legutoljára én és Syrill szálltunk ki. Miután a barna hajú barátnőnk
ellenőrizte a kocsi zárait, elindultunk a kastélyt formázó, emberektől nyüzsgő
éjszakai klub felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtátok, hogy minden estére jut minimum 10 kocsi lopás? – Kezdte a
mondandóját Miranda a maga tudálékos hanghordozásával.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Ne most, Mir. Ez nem az a hely – Claire finoman megpöckölte
barátnője homlokát, aki nem kevés túlzással kapott az említett testrészéhez,
mintha hatalmas fájdalmat kellene elviselnie.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódj, Syrill. Az a Cooper akkor is itt fog állni, mikor
kivonszoljuk kettőjüket részegen az épületből – Biztatóan elmosolyodtam az
aggódó barátnőmre, akiben az említett statisztika felélesztette a kocsija iránt
való aggódását. A belépőjegyek megvétele után kétfelé vált a kis csapatunk.
Claire és Miranda a bárpulthoz mentek megalapozni a bennük lévő nem kevés
alkohol mennyiséget. Az előbbi szőke hajú leányzó természetesen pillanatok
alatt behülyített magának egy pasit, amint az ő zsákmánya már biztos volt,
szerzett egyet Mirandának is, aki látszólag nagyon tiltakozott az ötlettől,
viszont amint meglátta a számára hozott pasit, minden ellenkezése
szertefoszlott. Én Syrillel a tánctérre mentem, ahol mozogni kezdtünk a
dübörgő, elektronikus zene ütemére. Amint meghallottuk a Timmy Trumpetsől a
Freakst egyként sikítottunk fel a tömeggel. Nem sok ideig táncolhattunk egyedül,
ugyanis egy szőke hajú, magas, sportos testalkatú férfi lépett mögé. A kezeit
barátnőm csípőjére tette és egy határozott mozdulattal magához húzta.
Elvigyorodtam azon, ahogy az általában visszafogott barátnőm olyan módon
kezdett el öl táncolni a fiúval, mint még sosem láttam. Szerencsére esélyem sem
volt harmadik keréknek érezni magam, ugyanis az én csípőmre is erős kezek
kerültek, amik a mögöttem álló férfihez húztak. Az illata elárulta, így
felismertem hátrapillantás nélkül is. Daniel. Az utóbbi időben egyre több időt
töltöttünk együtt, de eddig nem léptük át a barátság határait, azonban mind a
kettőnkben ott volt a vonzalom, ami ezt nagyon megnehezítette. Talán a ma este
lesz a vízelválasztó. Az egész testemmel hozzásimultam, együtt mozogtunk a
lüktető remixre. Nem tudom, hány számot táncolhattunk végig, viszont
körülöttünk az emberek fogyásnak indultak, ahogyan az éjszaka egyre későbbi
órákba lépett. Már szemben táncoltunk egymással. A kezei a fenekemen pihentek
az ajkai pedig hol a nyakamat, hol az én ajkaimat cirógatták. Én már vágytam
arra a csókra, és rajta is látszott, hogy minden önuralmára szüksége van ahhoz,
hogy ne vegye birtokba az ajkaimat. Habozott. Vajon miért? Mert azt hiszi, hogy
én nem akarnám? Vagy, hogy korai lenne? Számos kérdést fel tudtam volna tenni,
de inkább felnéztem rá, majd a számat az övére szorítottam. Amint
végigsimítottam a nyelvemmel az ajkain, azok engedelmesen szétnyíltak és
beengedték a nyelvem a szájába. Ezután már ő sem igényelt különösebb biztatást,
úgy csókolt, mintha évek óta arra várt volna, hogy újra érezze az ajkaim ízét. A
szenvedélyes, vággyal teli csókjai újabb emlékeket ébresztettek bennem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>1493, Róma</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-3bjVlUeWqdU/VYaXs8QvzVI/AAAAAAAAAL8/2Elo_A0NliY/s1600/44.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-3bjVlUeWqdU/VYaXs8QvzVI/AAAAAAAAAL8/2Elo_A0NliY/s1600/44.gif" /></a></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Cesare birtokunkon való tartózkodása a vége felé közeledett. Minden
napját azzal töltötte, hogy próbálta meggyőzni a férjemet arról, hogy jobb nem
konfliktusba kerülni a pápával, mert annak haragja elől senki sem menekülhet. A
lehető legválasztékosabb módon próbálta meggyőzni Nathant, ő azonban csak
elutasító válaszokat adott. Részben megértem, hiszen a családunk hatalma
egyedül vetekedik a pápáéval, és ha hozzávesszük még Franciaországot is, akkor
fényévekkel erősebbek vagyunk a pápai udvarnál. Ezt a férjem pontosan tudta, s
ez az oka annak, hogy nem volt hajlandó megmásítani a döntését. Hiába próbáltam
beszélni vele, rám sem hallgatott. Én annak a híve vagyok, hogy néha nem árt
fejet hajtani egy kisebb erőnek, ugyanis ezzel tiszteletet és szövetségeseket
lehet szerezni. Nathan módszerével pedig csak ellenségeket. A nagy teremben
ültem a férjem, Cesare és de la legbizalmasabb barátaival. Egyedül csak nekik
adott a szavukra, voltak olyan esetek mikor nekik sem. Már elég sok ideje itt
ültünk, azt nem tudom, hogy nekem miért kellett részt vennem ezen a
megbeszélésen, hiszen nem sok, gyakorlatilag semmi beleszólásom sem volt a
dolgok kimenetelébe.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Ha megbocsátanak uraim. Az ilyen stratégiai megbeszéléseket nem női
füleknek találták ki – bocsánatkérő pillantásokkal illetem a jelen lévő
férfiakat. Mikor elindultam volna egy erős kéz kulcsolódott a csuklómra, s
megszorította azt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Maradsz. – Nathan fenyegető, parancsoló hangjának nem sokan mernek
ellenállni. Ha más helyzetben lettem volna, én se mernék. Nem arról van szó,
hogy lázadó típus lennék, aki mindig az ellenkezőjét teszi annak, amit mondanak
neki, hanem mert Nathan a férjem és nem a főnököm. Sokak szerint ezt a kettő
kéz a kézben jár, hogy a feleségeknek meg kell hunyászkodniuk a férjük előtt.
Én sosem osztottam ezt a véleményt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- A szobámban leszek – Le sem vettem a szemeimet Borgia bíborosról, a
tekintetünk összefonódott, ahogyan ő is rám nézett. Kitéptem a csuklómat a
szorításból, majd magabiztos léptekkel elhagytam a termet. A szobámhoz vezető
folyosó egyik díszes mintákkal díszített ablak párkányára ültem. Esélyem sem
volt leesni, ugyanis az ablak zárva volt a párkány pedig széles. Nem kellett
sokáig itt üldögélnem, hamarosan lépések zaját hozták a folyosók. Pár
pillanattal később pedig a léptek tulajdonosát is megpillantottam. Vörös
bíborosi köpenyt viselt, a hozzá illő sapkával. Sötét haját gondosan a fülei
mögé fésülte.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Mi dolga van önnek Borgia bíboros az én szobámban? – Csupán akkor
szólítottam meg mikor be akart kopogni a piszkosfehér ajtón. Felálltam az ablak
ülőalkalmatosságnak használt részéről, de nem mentem oda a férfihez.
Nekitámaszkodtam a folyosó falának. Cesare lassan fordult meg, nyoma sem volt
az arcán a rajtakapottak zavarának.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Önt kerestem. – A mondandója rövid és tömör volt. Igaz nem ismerem
régóta, de annyit már sikerült leszűrnöm, hogy nem szokása a mellébeszélés. –
Gondolom, már tudja, hogy ma indulok vissza a Vatikánba. – Tett pár lépést
felém. A folyosó keskenysége, illetve a hosszú lépései miatt közelebb került
hozzám, mint azt illett volna. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Ez esetben, jó utat. – Az arcomon nyoma sem volt az érzéseimnek,
habár a szívem vadul kalapált, s minden porcikám azt súgta, hogy ne hagyjam
elmenni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Más esetben bőven megelégednek egy ilyen búcsúval. – A jobb kezével
finoman végigsimított az arcomon. Nem nézett körbe, nem érdekelte a lebukás
veszélye. Olyannak tűnt, mint aki teljesen belefeledkezett a közelségembe. – De
Ön már azóta kínoz, hogy megérkeztem. – Az ujjai az ajkaimra tévedtek, amiken
szintén végigsimított.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Kár, hogy a papi pályát választotta. Emiatt nem engedhet annak a
vágyának, hogy letépje rólam a ruhát. – A szám sarkában megjelent egy játékos
mosoly, közelebb hajoltam hozzá. A fogaimmal megharaptam az alsó ajkát, s finoman
meghúztam azt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem én választottam. – Ez volt az utolsó mondata mielőtt minden
önuralma el nem hagyta volna. Az ajkai kiéhezett fenevadként falták fel az
enyémeket. Tudtam, hogy nem szabadna ezt tennem, de mégis minden egyes csókját,
harapását viszonoztam. Utána pedig egyáltalán nem éreztem bűntudatot.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Napjaink, London</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
A csókjaink egyre hevesebbek és szenvedélyesebbek lettek. Daniel kezei
felfedezőútra indultak a testemen, ami ellen semmi ellenvetésem sem volt.
Határozottan jó érzéssel töltött el, ahogyan a nagy tenyerei a bőrömre
simultak. Ennek a tökéletesnek mondható pillanatnak, a mi pillanatunknak, Claire
vetett véget, ahogy közénk furakodott. A tekintete ködös volt, alig állt a
lábain. Mivel a piához már hozzá van szokva a szervezete, ezért az alkohol nem
üthette ki ennyire. Biztos voltam benne, hogy bevett valamit. Az arcára félelem
ült ki és kétségbeesetten próbált rávenni arra, hogy menjek ki vele egy kicsit.
A mögötte lévő férfira pillantottam, aki ahányszor csak hozzáért, beleremegett.
Ez pedig nem az a remegés volt, ami akkor járja át a testünket, mikor szörnyen
vonzódunk valakihez, akinek az érintése szinte perzseli a bőrünket. Pont az
ellentéte. Rettegett a mögötte álló sötét hajú alaktól. Danielhez hajoltam,
pontosabban a füléhez, hogy értse minden egyes szavam.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nélkülöznöd kell egy ideig a társaságomat. – ráharaptam a
fülcimpájára, majd elhúzódtam volna, ha nem kapja el a csuklómat és húz vissza
magához.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Megpróbálom valahogy kibírni – az ajkai megtalálták az enyémeket, s
egy hosszú csókot hintettek rájuk. Claire felé fordultam, akinek
megkönnyebbülés látszott az arcán, mikor megbizonyosodott arról, hogy vele
tartok. A mögötte álló srác továbbra sem szólalt meg, csupán megfogta a
barátnőm kezét és a tömegen át a hátsó kijárat felé kezdte húzni. Én megfogtam Claire
másik kezét, hogy ne hagyjuk el egymást a sok lökdösődő ember miatt. Amint
kiléptem a hátsó ajtón az nagy hanggal becsapódott utánam. Egy sikátorban
voltunk, amit csupán a klub eddig elérő kék neonfényei világítottak meg. Claire
karját a vele látott férfi szorongatta, a lány arca fájdalomba torzult. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Mi ez az egész? – Megemeltem a hangom, természetesen féltem, hiszen
négy nagyobb darab férfi vett körbe minket.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek, bocsáss meg, Bernadea. Nem volt más választásom – A szőkeség
lesütötte a szemeit, annyira szégyellte magát, hogy nem merte rám emelni a
tekintetét. Nem értettem, hogy miről beszél, de esélyem sem volt felfogni, hogy
mi történik, mert egy tompa ütést éreztem a tarkómon és minden elsötétült.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Daniel Haynes</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-6nuYUUkaQPg/VYaYhti6xdI/AAAAAAAAAME/8OLrlL_olXo/s1600/444.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-6nuYUUkaQPg/VYaYhti6xdI/AAAAAAAAAME/8OLrlL_olXo/s1600/444.gif" /></a></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
A bárpultnál ültem Syrillel és Mirandával. Az előbbinek egy
alkoholmentes koktélt fizettem még az utóbbinak édes pezsgőt. Éppen egy
számukra roppant érdekfeszítő történetet meséltek, amiből én egy személyt sem
ismertem, tehát nem igazán tudott meghatni a sztorijuk. Ahogy telt az idő egyre
jobban aggódtam, ugyanis még se Bernadea, se Claire vagy a tag, aki vele volt,
nem került még elő. A szőkeséggel lévő sötét hajú srác valahonnan nagyon ismerősnek
tűnt, de hiába törtem a fejem, nem jutott eszembe a kiléte. Csak abban voltam
biztos, hogy nem a 19. századból ismerős. A saját gondolatmenetemből a történet
egy bizonyos része szakított ki, amit Miranda mesélt éppen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- … és aztán szerencsétlen belefutott
egy drog kartellbe, akiket elég kényes helyzetben látott meg… - A többi része
nem érdekelt a mondókájának. Hirtelen beugrott, hogy honnan is volt annyira
ismerős a tag. Ő az egyik bensőséges embere a város legnagyobb drog kartellének.
Azon nyomban felugrottam a bárszékről és a két lány meglepett pillantásai közepette
elviharozottam a kijárat felé. Abba az irányba, amerre utoljára láttam
Bernadeát. Az eddig nyitva lévő kijáratot, amit azért hagytak nyitva, hogy csökkentse
a klubban lévő hőséget, most zárva találtam. Tudtam, hogy okkal nem hagyták az
eredeti állapotában. Eszembe sem jutott finomkodni, egy erőteljes rúgással
illettem a fémajtót, ami megadta magát. A látvány teljesen megdöbbentett. Clairet
ketten lefogták egy emberke pedig kétségbeesetten próbált a lábai közé
férkőzni, majd minden bizonnyal a lány fehérneműjébe. Bernadea eszméletlenül
hevert annak az alaknak a karjaiban, aki eddig még a szőke lánnyal volt. A
férfi nem csinált semmit, csupán egy beteg vigyorral az arcán figyelte, hogy
megerőszakolják a szőkeséget. Vagyis erőszakolták volna, ha nem lépek közbe. A
legközelebbi fémkukának lekaptam a fedelét, amivel leütöttem az egyik tagot,
aki Claire támadója volt. A másik kettő abban a pillanatban elengedte a lányt,
majd nekem estek. Szerencsére sok idő állt rendelkezésemre, hogy a harci
tudásomat a legmagasabb szintre fejlesszem. Nem akartam bennük komolyabb kárt
tenni, csupán eszméletlenre verni őket. A harag meg az alkohol elvakította őket,
igaz volt lendület meg erő az ütéseikben, de azok az előbb említett okok miatt
kiszámíthatókká váltak, így ki tudtam védeni őket. Miután harcképtelenné tettem
mind a három támadómat, a negyedik tagnak már nyomát sem láttam, ahogyan
Bernadeáét sem. Ha eddig nem voltam elég ideges, akkor most a pattanásig
feszültek az idegeim. A szőke lányhoz léptem, aki a fal tövében remegett.
Ugyanazon a helyen, ahol a támadói elengedték. Az arca alapján sokkos
állapotban volt. Tudtam, hogy ilyenkor nem sok értelmes dolgot lehet kiszedni
belőle, de egyszerűen nem tudtam türtőztetni magam. Odaléptem hozzá, először a
helyzethez képest a legnyugodtabban szólítottam meg.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Hogy hívták a tagot, akivel
voltál? – Tettem fel a roppant egyszerű kérdést, de a lány vagy nem akarta meghallani,
vagy a szavak nem jutottak el a tudatáig. Folyamatosan remegett és azt
mantrázta, hogy „Ne bántsanak. Kérem, ne bántsanak!” Erre most nem volt időnk.
Ki tudja, mi történik Bernadeával, amíg én itt jó pofizok ezzel a lánnyal.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodj meg, Claire. Nagyon figyelj arra, amit most mondok neked.
Próbáld összeszedni magad, s visszaemlékezni annak a sötét hajú srácnak a
nevére, akivel voltál. Muszáj elárulnod a nevét. A barátnőd épsége, akár élete
múlhat rajta – Mélyen a szemeibe néztem, s lassan, artikuláltan mondtam a
mondókámat, bár legszívesebben ordítottam volna a megszeppent szőkeséggel, hogy
bökje már ki végre azt az átkozott nevet.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Wade... Wade Turner – Abban a pillanatban, hogy elárulta a nevet,
kitárult az ajtó, amiben Miranda és Syrill tűnt fel. – Vigyétek haza,
maradjatok vele az este. – Adtam ki a parancsot, majd ott hagytam a három
lányt, s futottam a parkolóban lévő Maseratimhoz. Wade Turner a város
drogbárójának felel, akinek hála a nagy ismeretségemnek tudom a címét, ahogyan
a nevét is. Aaron Williams. A remény volt az egyetlen mozgatórugóm, ami előre
vitt. Fogalmam sem volt, hogy Bernadea életben van-e még egyáltalán, csak az a
cél lebegett a szemem előtt, hogy meg kell találnom. Williams ugyanabban az
utcában lakott, mint Bernadea, sőt a vele szemközti ház volt az ő tulajdona.
Miután leparkoltam az út szélén a kocsimmal, a ház hátsó részéhez mentem, ahol
átmásztam a kerítésen. Az egyik földszinti ablakhoz lopakodtam, amit egy ügyes
módszerrel kiakasztottam és feltoltam, hogy be tudjak mászni. A konyhában
találtam magam. Miután a szemem hozzászokott a sötétséghez, kivettem egy
hússzeletelő pengét a tartójából, majd elindultam a nappaliba, ahonnan a
bekapcsolt állapotban lévő tévé hangja is hallatszott. Óvatosan és
körültekintően közlekedtem a házban, nem akartam, hogy Aaron vegyen engem észre
hamarabb. Akkor felcserélődnének a szerepek, s vadászból áldozattá válnék.
Vettem egy mély lélegzetet, majd befordultam a nappaliba, ahol egy szőke férfit
pillantottam meg a kanapén ülve tévét nézni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Akár a bejárati ajtót is használhattad volna – Mivel rajtunk kívül
egy lélek sem volt a házban, ezért biztosra vettem, hogy nekem intézte a
mondatát. A hangja nyugodt volt, s nem fordított rám különösebb figyelmet.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Hol van? – Tértem egyből a lényegre. – Hol a lány, akit elrabolt az
egyik embered? Hol van Bernadea? – az utolsó kérdésem végére már ordítottam. A
férfi addig érdektelenül nézte a tévét, rám ügyet sem vetve, míg ki nem mondtam
a lány nevét. Akkor felkapta a fejét, felállt és felém fordult. Mikor megláttam
az arcát, villámként ért a felismerés a férfi kilétét illetően.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-D0FzMZIraOE/VYbEptaj_LI/AAAAAAAAAMU/y9VwxRHufMw/s1600/4444.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-D0FzMZIraOE/VYbEptaj_LI/AAAAAAAAAMU/y9VwxRHufMw/s1600/4444.gif" /></a></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nathan.. azt hittem már évszázadok óta a föld alatt rohadsz – A
hangomban nem kevés ellenszenv volt, szinte csöpögött belőle. Az ő arcán is
meglepettség tükröződött, azonban figyelmen kívül hagyta az előbbi mondatomat.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Hol van Berni? Hagytad, hogy baja essen? – A hangjába harag és
aggodalom keveredett. – Megtanulhatnád megvédeni azokat, akik fontosak
számodra. Ha nem lennél ennyire felelőtlen, akkor akkoriban is másképpen történtek
volna a dolgok – Pontosan tudtam, hogy a 19. századra gondol – De nem. Te még
most is képtelen vagy megvédeni azt a nőt, akit mindennél jobban szeretsz. De
mit is vártam egy paptól – Szinte felforgatta a helyet valami után kutatva,
minden bizonnyal a kocsi kulcsát kereste.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha valami baja történik az a te lelkeden fog száradni, ugyanis a te egyik
embered vitte el – Legszívesebben már itt sem lettem volna, viszont csak Aaron
ismerte annyira Wadet, hogy tudhatta hova vihette a lányt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Melyik? – Felkapta a kocsi kulcsát és eltette egy fél automata Mann
pisztolyt is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Wade Turner – Amint kimondtam a nevet már nyílt is a bejárati ajtó.
Természetesen nekem sem volt maradásom. Beszálltunk a luxusautóinkba, s már
úton is voltunk. Aaron ment elöl az
Astonjával, én pedig követtem a Maseratimmal. Ahogy elhagytuk London gazdag
részét az utcák egy sötétebbek, a környék pedig egyre lepusztultabbá vált.
Tipikusan olyan hely volt, ahova egy épeszű ember sem teszi be a lábát
önszántából. Egy pillanatra sem tévesztettem szem elől az előttem haladó Aston
lökhárítóját. Egy sikátorban parkoltunk le, pont egy ház bejárata előtt, ami
minden bizonnyal Turneré. A két luxusautó határozottan nagy kontrasztban állt a
lepusztult környékkel. Ahogy kiszálltunk az autókból, Aaron odanyújtott nekem
egy fegyvert. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarom megbánni, hogy a kezedbe adtam. – A világos szemei egy
rövid időre rám villantak, aztán egy erőteljes rúgással megadásra
kényszerítette a bejárati ajtót. Kibiztosítottam a kezemben lévő pisztolyt,
majd Williamst követve beléptem én is a házba. A beltér a külsejéhez képest
rendezett volt, pár fokkal nagyobb színvonalról árulkodott. Egymás mellett
haladtunk, minden egyes szobába benézve. Befordultunk a hálóba, ahol Turner
holtteste fogadott minket.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Ne nyúlj semmihez, nem sokára a rendőrség itt fog helyszínelni és
nem lenne jó, ha megtalálnánk a nyomainkat egy bűntény helyszínén – Adta ki a
következő utasítást. Bevallom kezdett idegesíteni a fölényeskedő stílusa, de
most nem volt idő arra, hogy egymás torkának essünk. Amíg Williams megnézte a
hullát, addig én benyitottam egy másik szobába. Ott meg is pillantottam a még
mindig eszméletlen Bernadeát, aki a földön feküdt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Megtaláltam! – Szóltam ki Aaronnak, miközben az ölembe vettem a
lányt. – Lépjünk le – Amilyen gyorsan csak lehetett elhagytuk a helyszínt. A
kocsiknál egy rövid vitát követően befektettem az Aston hátsó ülésére a lányt.
– Vigyázz rá – Mondtam a férfinak mielőtt az beszállt volna a kocsiba.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyázok, én nem te vagyok – beindította a motort, majd gázt adott
és már itt sem volt. Én is beültem a verdámba, s már úton is voltam hazafelé.
Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. Valaki megelőzött minket és megölte
Wadet, viszont Bernadeának nem ártott, de nem is mentette meg. Talán nem vette
észre? Vagy tudta, hogy jövünk? Semmiben sem voltam biztos, csak abban, hogy a
halálesetet a sajtó pillanatok alatt közölni fogja. „London egyik
szegénynegyedében egy fiatal férfit holtan találtak. A halál oka fulladás volt,
a torkát átvágták egy sajtvágóval, majd a saját vérével egy keresztet rajzoltak
a homlokára. Feladták neki az utolsó kenetet...”</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03745649655670701622noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8199027603398041066.post-50250094921799823992015-06-08T09:05:00.001-07:002015-06-08T09:26:15.365-07:00Harmadik fejezet<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">3. fejezet<o:p></o:p></span></i><br />
<i><span style="font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">A bál</span></i><br />
<i><span style="font-size: 24.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i>
<span style="line-height: 115%;">Sziasztok!<br />Végre meghoztam a harmadik részt! Ne haragudjatok a késésért, de ennyit még nem szenvedtem egy fejezettel sem. Mármint nem a megírásával, hanem a gifek keresésével. Még így sem vagyok elégedett velük, de már nincs több lelki erőm a keresgetésükhöz:D Illetve még az is nagy szerepet játszik a késésben, hogy tegnap One Republic koncerten voltam.. Ryan Tedder megér egy misét..A véleményeteket ne féljetek leírni!:)</span><br />
<i><span style="font-size: 24.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Bernadea Ebba Chadda</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-pW7qOtTbwRA/VXWrjFmh0tI/AAAAAAAAAKY/TC-9LxOOQro/s1600/3.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-pW7qOtTbwRA/VXWrjFmh0tI/AAAAAAAAAKY/TC-9LxOOQro/s1600/3.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Még mindig jobb mintha<br />
dobbantónak használt volna<br />
egy biciklis.</td></tr>
</tbody></table>
A reggeli futás már az életem részéve vált. Minden egyes hétvégét, - ha
iskolaszünet volt, akkor napot - pár nyugtató kilométerrel kezdtem. Ez a
tevékenység tökéletes számomra, mert segít csökkenteni a feszültséget és arra a
pár órára teljesen kitisztul a fejem. Nincsenek terhelő gondolatok, se
elvárások, amiknek meg kellene felelnem. Ilyenkor csak én vagyok, a gyors
lélegzetvételeim, a megtett kilométerek, a cipőm egyenletes érkezése a betonon
és a fülemben dübörgő zene, ami ütemet ad a testmozgáshoz. Általában ugyanazon
az útvonalon futok. Ennek a legfőbb oka az, hogy ezt a környéket már ismerem
valamennyire, viszont a város nagy részét még nem és nem kizárt, hogyha véletlenszerűen
választanék útvonalat, akkor a visszajutás elég nehézkes lenne, már csak a
gyatra tájékozódási képességem miatt is.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Szombat volt. A hétvége első napja. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem csoda, hogy az ilyen korai
órákban még nem volt csúcs az utakon. A szembejövők nagy része hozzám hasonlóan
futott. Igaz, hogy a hajnali kelés hétvégente nem túl sok embert vonz, viszont
utána a napom többi részét frissen fogom tölteni és még az elalvással sincsenek
problémáim. Természetesen ahány ember annyi féle vélemény van a futásról. Mikor
a fülemben dübörgő Avicii számot egy lassú Christina Perri dal váltott fel
szemöldök ráncolva megálltam nem túl okos módon, a járda közepén és minden
figyelmemet az Ipodomnak szenteltem, miközben rámentem a továbblépést jelző
nyílra. Ez a műveletsor pár másodpercet vett csak igénybe, viszont elég hosszú
volt ahhoz, hogy mikor felnéztem egy felém robogó biciklissel nézzek
farkasszemet. Szerencsére meg tudtam őrizni annyira a lélekjelenlétemet, hogy
az utolsó pillanatban elugorjak az őrült elől, aki különféle szitokszavakkal
dobálózott felém. Természetes, hogy neki állt feljebb. Sikerült olyan
szerencsétlen módon esnem, hogy a jobb bokám alaposan megrándult. Felpróbáltam
állni, azonban erős fájdalom hasított a sérült testrészembe, így inkább
felhagytam a próbálkozással. Jó páran megbámultak, akik az esésemet is első
sorból nézték végig, viszont senkiben sem volt annyi, hogy idejöjjön segíteni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell segíteni! Végül is csak azért fekszem a fűben, mert itt
annyira kényelmes és véletlenül sem azért, mert nem tudok lábra állni – Nem
kevés éllel, s szarkazmussal a hangomban ejtettem ki a szavakat. Éppen tovább
morgolódtam volna magamban különféle be nem teljesülő átkokat szórva a sok
segítőképtelen emberre, mikor egy mély férfihang intézett nekem egy mondatot.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Elég csúnya esés volt –
Felnéztem a társaságomra, aki időközben leguggolt mellém. Szőke rövid haja
volt, világos szemekkel, enyhe borostával. Fekete ujjatlan pulóvert viselt, ami
szabadon láttatta kidolgozott, de nem lufi szerű karizmait. A melegítője
szintén fekete volt, ahogyan a márkás sportcipője is. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig jobb, mintha dobbantónak használt volna egy biciklis – A
hangomban még mindig bujkált egy kis él, a puffogásom utóhatásaként. Ahogyan a szemeibe néztem
olyan érzés fogott el, mint ami a suliban is, amikor először megláttam Danielt.
Túlságosan is ismerős volt a mellettem lévő férfi. Mikor megláttam egy kisebb
égési sérülést az arcán és párat a karján, amik a felsője alá futottak be,
szinte transzba kerültem. Mielőtt megálljt parancsolhattam volna magamnak,végigsimítottam
a sérülésen, ami az arcát csúfította. Amint az ujjam hozzáért a sérült
bőrfelülethez, özönvíz módjára zúdultak rám az emlékek. Olyan pillanatokról,
amikről nem emlékszem, hogy átéltem volna. Mégis úgy éreztem, mintha egy
korábbi életemre nyertem volna betekintést, amiben ez a férfi nagy szerepet
játszott.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>1493, Róma külbirtokai</i><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-WugCC0e4VzI/VXWt0ALt6bI/AAAAAAAAAKg/t6YPlYWDgYg/s1600/33.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="http://3.bp.blogspot.com/-WugCC0e4VzI/VXWt0ALt6bI/AAAAAAAAAKg/t6YPlYWDgYg/s200/33.gif" width="195" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kinéztem az ablakon a füsttel,<br />
segítségkiáltásokkal és síró<br />
emberek hangjával terhes éjszakába.</td></tr>
</tbody></table>
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Az éj sötét leple súlyos
köpenyként ereszkedett a tájra, a csillagokat és királynőjüket, a Holdat is
teljesen eltakarták a sűrű árnyak, a felhők. Az este baljós megjelenése sok
emberben félelmet keltett, hittek abban, hogy a sötétséggel együtt a Pokol
szörnyei is megszállják a világukat, s akiben nincs elég, vagy akinek nem elég
erős a hite Isten felé, annak kitépik a lelkét, s magukkal viszik az uruknak, a
Gonosznak, az Ördögnek. A kastélyban csak pár gyertya fénye volt a sötétség
ellen. Ebben a késői órában már a szolgák is nyugovóra tértek, senki sem volt
az épületben, aki zaj forrása lehetett volna. Ezt a szinte nyomasztó csendet az
udvaron lévő vészjelző harang kétségbeesett éneke törte meg. </i><br />
<i>Tűz. </i><br />
<i>Az étert
hamarosan hatalmas hangzavar töltötte be. Mindenki felébredt a jelzésre, s
próbálta minél hamarabb a kastélyon kívül tudni magát. A szemeim egyből felpattantak
és kiugrottam az ágyból, aminek a másik fele üres volt. Nem tudtam Nathan mikor
ment el, de a lepedő érintetlensége miatt úgy tűnt fel sem jött. Az ablakhoz
siettem, amin kinéztem a füsttel, segítségkiáltásokkal és síró emberek
hangjával megtelt éjszakába. Ahogyan kihajoltam megcsapott, a tüdőmbe fúrta
magát a füst. Köhögve hátráltam vissza az ablaktól. Minden bizonnyal az egyik
szomszédos szoba égett, ugyanis a könyörtelen gáz halálos ölelésbe kezdte fogni
az emeleti szobákat, többek között az enyémet is. Felkaptam a legközelebbi
rongyot, amit szorosan az orrom és szám elé fogtam. Az ajtóhoz igyekeztem, amit
megpróbáltam kilökni. Nem jártam sikerrel, olyan volt, mintha a másik oldalának
neki lenne feszülve valami, ami meggátolja a kinyitását.</i><br />
<i>Nem adtam fel. </i><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-dI5UVgZZSWs/VXW5S6-lcXI/AAAAAAAAALE/ADkE3JPTkJc/s1600/33333333.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-dI5UVgZZSWs/VXW5S6-lcXI/AAAAAAAAALE/ADkE3JPTkJc/s1600/33333333.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mielőtt a szemeim lecsukódtak volna megláttam<br />
Nathant, ahogy megjelenik a füsttel telt szobában.</td></tr>
</tbody></table>
<i>Többször is nekifeszültem az ajtónak, próbáltam különféle tárgyakkal betörni,
de az hősiesen tartotta magát, s nem engedte a foglyát kijutni az égő
börtönéből. A próbálkozásaim egyre kétségbeesettebbek és gyengébbek voltak. A
szobát lassan szinte teljesen betöltötte a füst, a lángok martalékává is egyre
több bútor került. Minden egyes lélegzetvételért alaposan meg kellett küzdenem,
az orrom és a szám előtti kendő már nem sokat segített, a füst teljesen átjárta,
így szabad bejárást szerezve a tüdőmbe. Biztosra vettem, hogy itt lesz a vége
az én történetemnek. Nincs elég bátor ember ahhoz, hogy bevesse magát a lángok
közé értem. Szédülni kezdtem, a fejem lüktetett, a tüdőm égett, a látásom
elhomályosult. Leültem a mindent felemésztő lángoktól legtávolabbi sarokba. Nem
harcoltam az eszméletvesztés ellen. Talán, ha nem vagyok magamnál, akkor nem
fáj annyira, ahogy a lángok felemésztik a testem. Mielőtt a szemeim lecsukódtak
volna megláttam Nathant, ahogyan egy kendővel az arca előtt áttöri magát a
makacs ajtómon, ami eddig a fogva tartóm volt, a karjaiba vesz és elindul velem
kifelé. Még csak az ajtón érhettünk át, mikor már teljesen eszméletlen voltam,
s rongybabaként feküdtem a karjai között.</i><br />
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Napjaink, London<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Aaron Williams</b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Az eltelt perceket, órákat, napokat, heteket azzal töltöttem, hogy
Bianca ez időbeli életét <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Hx1azexiTcw/VXW6WODuTtI/AAAAAAAAALM/C1V3FYm_1qU/s1600/3333.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-Hx1azexiTcw/VXW6WODuTtI/AAAAAAAAALM/C1V3FYm_1qU/s1600/3333.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem gondoltam volna, hogy képes emlékezni<br />
a 19.századi életére.</td></tr>
</tbody></table>
feltérképeztem. Legtöbbször a hálószobám ablakából
figyeltem, ahogyan kiszáll a fekete Maseratiból, elbúcsúzik a sofőrtől - kinek
a kiléte még mindig ismeretlen számomra -, bemegy a hatalmas, modern építésű
házukba, majd nem sokkal később megjelenik a szobájában. A függönyeit csak este
szokta elhúzni, így a többi napszakban, mikor az említett helységben
tartózkodik, nyugodtan szemmel tudom követni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mint minden szombat reggel, a mai
sem volt más. Amint az óra hajnali hat órát ütött, a lány már a házuk előtt
nyújtott készülve a reggeli futásra. A fekete biciklisnadrág szorosan rátapadt
a testére, kihangsúlyozva a formás fenekét és izmos lábait. A felső ruházata
egy hosszabb, ujjatlan felső volt, amire felvett még egy szintén fekete Nike
pulóvert a csípős reggeli időre való tekintettel. A cipője a szerelése többi
elemével ellentétben piros színű volt, rajta egy fehér Nike márkajellel. A
haját lófarokba kötötte, így egy kósza tincs sem volt, ami eltakarhatta volna
szép arcát. Amint futni kezdett, én is kifordultam a házam takarásából, s pár
száz méterre lemaradva a lány után kocogtam. A lány kemény tempót diktált,
szerencsére volt kondícióm, így könnyedén tudtam tartani vele az iramot. Mikor
megállt, akkor én is lelassítottam, viszont amint megláttam a felé gőzmozdonyként
közeledő biciklist, megsokszoroztam a lépteimet, de még így sem értem oda
időben. Szerencsére a lány elkerülte az ütközést, viszont csúnyán ért földet.
Odaléptem hozzá, s leguggoltam mellé. Az esésére szóló megjegyzésemre adott
csípős válasza mosolyt csalt az arcomra. Tehát nem változott, 500 évvel ezelőtt
is volt mindenre egy frappáns visszavágása. A tekintete végigfutott az
kezeimen, lábaimon, de végül az arcomon lévő sebhelyen állapodott meg. Úgy
tűnt, mintha mélyen elmerült volna az emlékek nosztalgikus ölelésében.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Megmentetted az életemet – A szavak suttogva hagyták el az ajkait. A
meglepettséget esélyem sem volt elrejteni az arcomról. Nem gondoltam volna,
hogy képes emlékezni a múltban történtekre. Nem tudtam hogyan reagálni, csupán
álltam a tekintetét egészen addig, míg a szemkontaktust zavartan meg nem
szakította. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
– Bocsánat… nem tudom miért mondtam ezt – még mindig kerülte a tekintetemet,
az arcáról értetlenség tükröződött. Bizonyára próbál rájönni, hogy miért
ugrottak be olyan emlékképek, amikre nem emlékszik, hogy átélte volna őket. Ez
pedig megrémíti. – Bernadea vagyok – pillantott rám újra mesés, barna szemeivel.
Halvány, szívet melengető mosoly jelent meg az arcán, amiért mindig is teljesen
oda voltam. Ő nem azok a nők közé tartozik, akiknek mellet és egyéb idomokat
kell villantaniuk a férfiak figyelme elnyerése érdeken. Neki elég volt
megmutatni a gyönyörű mosolyát és már el is rabolta a férfiak, sőt még a nők
szívét is.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Aaron – árultam el a nevemet, majd a bokájára pillantottam. –
Szabad? – A bólintása után megfogtam a fájó testrészét és finoman mozgatni kezdtem.
Mikor az arcán fájdalom tükröződött abbahagytam pár pillanatra, aztán folytattam. – Pihenésre és borogatásra lesz szüksége – Jelentettem ki a
nyilvánvalót. Ahhoz, hogy egy rándulás meggyógyítására valaki tanácsot adjon, nem
kell orvosnak lenni. – Segítek – mondtam, mikor láttam, hogy próbál felállni.
Az egyik karját a nyakam köré fontam, a másik kezemmel a derekát kulcsoltam át
és talpra állítottam.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy hazáig tudok sétálni – A fájós bokáját próbálgatta,
de ahányszor rápróbált nehezedni, felszisszent a fájdalom hatására.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Csak mond az utat – mondtam, azzal felkaptam az ölembe. Az egyik
kezemet a combhajlatai alatt bújtattam át, még a másikkal a háta alatt
tartottam.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem cipelhetsz hazáig, nem pár sarokra lakok – makacskodott,
miközben egy mosolyt próbált elfojtani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak mond az utat – ismételtem meg a mondatot nyomatékosabban. Egy
sóhajtással beleegyezett, majd elindultam vele a házukhoz. Hagytam, hogy mondja
az utat, hiszen nem kell rájönnie, hogy pontosan tudom a lakcímét, ahogyan még
sok minden mást is…</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Bernadea Ebba Chadda</b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Miután a házunk ajtaja előtt óvatosan letett a férfi, megtámaszkodtam
az ajtóban, hogy tehermentesítsem a fájó lábam. - Nagyon köszönök mindent, amit
tettél. – elmosolyodtam, majd amennyire tudtam felpipiskedtem és nyomtam egy
puszit a férfi arcára. Az ajkaimmal elidőztem a bőrén, mielőtt elhúzódtam
volna.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Remélem, legközelebb más körülmények között találkozunk –
féloldalasan elvigyorodott, egy kacsintás után pedig hátat fordított nekem, s
elindult felfelé az utcán. Nem tudtam, hogy miért volt ilyen biztos abban, hogy
lesz legközelebb. De valamiért azt éreztem, hogy nem ez volt az utolsó alkalom,
hogy láttuk egymást. Belöktem a fehér ajtót és beléptem a házunkba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
ooo<br />
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-90TeZdA-k2U/VXW1HNqZCII/AAAAAAAAAKw/0fG9LniEzgU/s1600/333.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-90TeZdA-k2U/VXW1HNqZCII/AAAAAAAAAKw/0fG9LniEzgU/s1600/333.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mint egy angyal az ördögök között.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Az egész alakos tükröm előtt álltam és a külsőmet szemléltem. A hajam
laza, mégis elegáns kontyba volt kötve. Fehér combközépig érő passzos ruhát
viseltem, aminek a mell részénél rózsaminták szerepeltek bőrszín alapon. Nem
vittem túlzásba a sminkelést. A kevesebb néha több elv vezérelt. Az arcomra
csupán alapozót, egy kevés pirosítót, az ajkaimra halvány rózsaszín rúzst, a
szempilláimra pedig spirált kentem. A fehér szettemhez egy szintén fehér
platformos magas sarkút viseltem egy fehér-ezüst levéltáskával.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Kész vagy Bernadea? Csak rád várunk! – Hallatszott apa türelmetlen
kiáltása a földszintről. Azért beszélt többes számban, mert Rosemarie is velünk
fog tartani a bálra, ahova készülünk.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Megyek már! – Még egy utolsó pillantást vetettem a külsőmre, fújtam
magamra az egyik virágillatú parfümömből, majd szedtem is a lépcsőfokokat
lefelé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörű vagy – Őszinte, büszke mosoly tükröződött apa arcán, aki
nagyon elegánsan festett az Armani öltönyében a hozzá illő lakkcipővel. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Te sem panaszkodhatsz, apa – Odasétáltam hozzá és nyomtam egy puszit
az arcára. – Nekem van a legjóképűbb apukám – A karjai körém kulcsolódtak, én
pedig belesimultam az ölelésébe. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Na de elég az érzelgősségből. El fogunk késni – Tolt el nevetve
magától. Felkapta a Roverünk kulcsát és maga előtt kiterelt minket a házból.
Rosemarie már felháborítóan kecsesen lépdelt előttem a fekete tűsarkújában,
amihez tűzpiros, egyszerű feszülős koktélruhát vett fel. A begöndörített sötét
tincsei zuhatag módjára omlottak a vállára. Gyönyörű nő volt. Apa kinyitotta
nekünk az ajtókat, majd miután mindenki elfoglalta a helyét, elindultunk az
egyik nevesebb bálteremhez, amit a mai estére egy fejes bérelt ki. Apa egyik
keze az egész út során Rose bal combján pihent, amin néha zavarba ejtő módon felfelé
merészkedett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
ooo</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A bálterem már messziről kivehető
volt. A fényűző épület rengeteg milliárdost és milliomost rejtett, ahogyan még
több befolyást próbáltak szerezni vagy csupán szórakoztak. Apa természetesen
minél több embernek bemutatott Roseal együtt, akit barátnőjének nevezett. Egy
idő után már kezdett elég unalmassá válni az egész este, főleg hogy egy korombeli
sem volt, akivel elbeszélgethettem volna. Már kezdtem elveszíteni a reményt,
hogy az este nyújtani fog egy kis szórakozást is. Aztán a tekintetem
találkozott egy ismerős szempárral.<br />
Tehát az a legközelebb hamarabb eljött,
mint azt gondoltam volna. <br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Aaron Williams</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-mjcyhA5jj8U/VXW7GVzPW1I/AAAAAAAAALU/ZFZrSMJycUw/s1600/333333.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-mjcyhA5jj8U/VXW7GVzPW1I/AAAAAAAAALU/ZFZrSMJycUw/s1600/333333.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bernadea volt az esti programom.</td></tr>
</tbody></table>
Mindenkinek meg kell élni valamiből, attól hogy halhatatlan az ember,
még szüksége van a pénzre. Igaz a hosszú évszázadok során már elég nagy
vagyonra tettem szert, de nem eleget egy egész örökkévalóságra. A meglévő
pénzem segítségével letaszítottam a helyi drogbárót a trónjáról, s átvettem a
helyét. Az összes díler nekem felel a városban, ahogyan annak környékén is.
Ezekből az üzletekből pedig hatalmas pénzösszegek kerültek a bankszámlámra.
Erre az estélyre csupán egy okból jöttem el: biztos forrásból tudom, hogy
Bernedea apja is részt fog rajta venni. Könnyedén el tudtam vegyülni a
tömegben, a Hugo Boss öltönyöm és a Rolex órám tökéletes álcát nyújtottak. Egyáltalán
nem lógtam ki a jelen lévő többi fejes közül. Éppen egy luxusautó kereskedővel
beszélgettem a legújabb szerzeményeiről, mikor megláttam a lányt. A fehér
ruhakölteményében a feltűzött hajával együtt úgy nézett ki akárcsak egy angyal.
Egy angyal, aki alaposan eltévesztette az úti célját, ugyanis öltönybe bújt
ördögökkel van körülvéve. Elnézést kértem a beszélgetőpartneremtől, habár az
eszmecsere eléggé egyoldalú volt, mivel én csak hallgattam a tag üres szavait.
Bernadeáékhoz sétáltam, az apja éppen Rosemarievel volt elfoglalva, ezért
megköszörültem a torkomat, hogy megkapjam a figyelmét.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Aaron Williams, nagyon örülök – kezet fogtam a sötét hajú férfival.
A fogása erős volt és határozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Owen Chabba, hasonlóképpen – bólintott. Látszott rajta, hogy csupán az
udvariasság végett tesz eleget a bemutatkozási protokollnak. – Ő itt a
barátnőm, Rosemarie Hathaway – mutatta be a mellette álló tűzpiros ruhába bújt
nőt, akit úgy ismertem akár a tenyeremet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy miért? Mert nekem dolgozott.
Mivel jobb, ha Owen nem tudja, hogy ismerjük egymást, ezért semmi olyan jelet
sem adtam, még metakommunikációval sem, amivel arra utaltam volna, hogy már volt
szerencsénk egymáshoz.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Hölgyem – kezet csókoltam neki, a pillantásom gyorsan tovább siklott
a hosszú hajú nőről a férfi mellett álló fiatal lányra.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Ő pedig a lányom, Bernadea – A lány féloldalasan elmosolyodott és a
következő mondatával nem csak engem lepett meg, hanem a másik két embert is,
aki érintett volt ebben a beszélgetésben.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Már találkoztunk. Az érintése felettébb gyengéd. Szinte még mindig
érzem, ahogyan a bőre az enyémhez ért – A mondatán az édesapja eléggé
megütközött, s kérdő tekintettel nézett hol a lányára hol rám. – Futás közben
kiment a bokám… Mr. Williams volt olyan kedves és hazakísért – Miközben beszélt
folyamatosan engem nézett. A tekintetével szinte lyukat égetett az enyémbe, az
arcán húzódó játékos mosoly pedig csupán még elragadóbbá tette. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az időközben szóló dinamikusabb zene a végére ért, a helyére pedig egy lassabb
került. <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-YxUboBtdIt0/VXW8Upfjh9I/AAAAAAAAALc/lwHveXNKLBY/s1600/333333333.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-YxUboBtdIt0/VXW8Upfjh9I/AAAAAAAAALc/lwHveXNKLBY/s1600/333333333.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tánc, ami összeköt,</td></tr>
</tbody></table>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Remélem, jól táncol – kínáltam fel a karomat a lánynak, aki
gondolkodás nélkül elfogadta azt. Bevezettem a tánctérre, ahol meghajoltam
előtte, ő pedig szórakozottan pukedlizett egyet. A zene ritmusára kezdtem
vezetni a parketten. Az egyik kezemmel az övét fogtam, még a másik a derekán
nyugodott. A zene nem írt elő kötelező tánctípust, az a tipikus
„összekapaszkodós, lépkedős” lassú szám volt. A lány közelebb húzódott hozzám,
így szinte hozzám simult, viszont ez a művelet ellenére sem esett ki a
ritmusból. A fejét a mellkasomnak döntötte és mély levegőt vett, minden
bizonnyal belélegezte az illatomat. Ez az olyan pillanatok közé tartozott, amit
kár lett volna elrontani a szavakkal, a beszéd hangjával. Nem is tudom hány
számot táncolhattunk végig, abban biztos vagyok, hogy nem is egyet, de nem is
kettőt. Az emberek folyamatosan cserélődtek körülöttünk, ahogyan a falon függő
aranyozott óra is egyre későbbi időpontot mutatott. Ezt a képet a lány
telefonjának hangja szakította meg. Mintha az ébresztőórája csörgése riasztotta
volna fel egy szép álmából, Bernadea lustán a táskájába nyúlt a fáradhatatlanul
jelző mobilért. Nem fogadta a hívást, hanem a lezáró gomb dupla lenyomásával
megszakította azt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos megérkezett a tök hintóm, amit hat gyönyörű szürke andalúz húz,
viszont ha nem sietek, akkor a hintó közönséges tökké, a lovak pedig egerekké
változnak – Adta elő maximális átéléssel a Hamupipőke egy jelenetét.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Ez esetben kikísérem, nehogy elhagyja az üvegcipőjét – Féloldalasan
elmosolyodtam és levezettem a tánctérről. Bernadea elbúcsúzott az édesapjától,
majd Rosetól is. Ahogy lesétáltunk a bálterem bejáratához vezető megannyi
lépcsőn egy piros Mini Cooper gurult elénk, aminek három utasa volt; a vezető,
egy barna középhosszú hajú lány, aki görcsösen szorította a kormányt és nem
volt hajlandó levenni a szemét az útról még akkor sem, mikor a járműnek
leállította a motorját. Az anyós ülésen egy szőke hosszú hajú lány foglalt
helyet, akinek a fehér arca kipirult a már elfogyasztott alkohol hatására.
Félig kihajolva a lehúzott ablakon énekelte torka szakadtából a Say Geronimót,
szörnyen hamisan. Ahogyan a Cooper hirtelen lefékezett, a lendülettől bevágta a
fejét az ablakkeretbe. A fájó testrészét dörzsölgette húzódott vissza a
kocsiba, s kötötte be magát. A hátsó ülésen egy szintén barna hajú, magas lány
foglalt helyet, akinek a szája résnyire volt nyitva, az alsó ajkai szinte
lógtak. Komolyan meredt maga elé. Bernadea egy széles mosollyal odaintegetett a
barátnőinek, majd felém fordult. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Akkor legközelebb – a mosoly nem halványult az arcán, mikor rám
nézett. Készségesen lehajoltam hozzá, hogy nyomni tudjon egy puszit az arcomra.
Vagyis fogalmazhatnék úgy, hogy a számra, ugyanis az ajkai célirányosan az
enyémeket érintették.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Már alig várom – Figyeltem, ahogyan odasétál a Cooperhez, majd beül
a hátsó ülésre arrébb paterolva az ott bambuló lányt. A mini vezetője csupán
második kísérletre tudott elindulni, mert az első próbálkozásnál az autó egy
lefulladás kíséretében csúfot űzött vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
Addig a lépcsőknél álltam, még el nem
tűnt az éjszakában a piros lökhárító, majd beültem az Aston Martinomba és haza
vezettem. Én csupán azért jöttem el erre az estélyre, hogy találkozzak a
lánnyal. Ezzel a találkozással pedig az esti programom is teljesült.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03745649655670701622noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8199027603398041066.post-51301242369472363902015-05-31T02:10:00.001-07:002015-06-01T08:43:20.904-07:00Második fejezet<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
Sziasztok, Drágák!</div>
<span style="text-align: justify;">Nagy variálások után, de végre formát öltött a második fejezet.:) Végre megismerkedhetünk a másik férfi főszereplőnkkel. Nathan karakterén nagyon sokat gondolkoztam, hogy milyen színészt válasszak a szerepére. Annyi lehetőség megfordult a fejemben.. de végül Toby Regbo lett:) </span><br />
<span style="text-align: justify;">Kellemes olvasást! A véleményeiteket ne tartsátok magatokban!:)</span><br />
<span style="text-align: justify;"><br /></span>
<i><span style="font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">2. fejezet<o:p></o:p></span></i><br />
<i><span style="font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Emlékek</span></i><br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Napjaink, London<br />
<br />
Daniel Haynes<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-wg6US67NzZw/VWsvTOomcaI/AAAAAAAAAJw/oEeaT7DOAXo/s1600/2222222222.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-wg6US67NzZw/VWsvTOomcaI/AAAAAAAAAJw/oEeaT7DOAXo/s1600/2222222222.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Átéltem a történelmet.</td></tr>
</tbody></table>
Nem azért jártam be az iskolába, mert nem lett volna jobb dolgom vagy
ki akartam volna próbálni, hogy vajon milyen lehet egy középiskola végzős diákjának
lenni, hanem mert napra kész akartam lenni a változó világ ismereteiben. Igaz,
hogy az a tudás, amit évtizedekkel, évszázadokkal korábban szereztem még mindig
fontos, viszont a jelentősége egyre inkább kopik az idő megállíthatatlan
múlásával. Nem gondoltam bele, hogy mit fogok csinálni érettségi után vagy,
hogy mit kezdek majd az életemmel. Ezt elég nehéz lenne arra való tekintettel,
hogy egy napot sem öregszem, tehát ha csak valami halálos kimenetelű baleset
nem ér vagy az életemre nem törnek, akkor én addig élni fogok, még a Föld meg
nem semmisül. Egy dologban azonban biztos voltam, hogyha egyszer meglesznek a
záróvizsgáim, akkor nem fogom újra kezdeni az egészet. Természetesen nem
maradhatok huzamosabb ideig egy városban. Az emberek nem hülyék. Szemet szúrna
nekik az, hogy nem öregszem. Amit nem értenek, attól félnek. A félelmeik
forrását pedig el akarják pusztítani. A régebbi korok egyikében valószínűleg
megégettek volna boszorkányságért vagy, hogy az Ördög szolgálója vagyok, de
napjainkban kísérleti patkányként élhetnék egészen addig, míg az egyik
kísérletük rosszul nem sül el, s még meg nem sikerül ölniük. A történelem volt
az egyetlen olyan tantárgy, aminek ismereteire egyáltalán nem szorultam. Igaz,
én nem a tankönyvek anyagát ismertem, hanem a tényeket. Első kézből tudom, hogy
mik történtek az emberek hosszú történelme során. Átéltem. Igaz a
történelemkönyvekben sok minden máshogy szerepel, mint az valójában történt.
Ennek egy nagy oka van: csak az marad fent az utókor számára, amit úgy ítélnek
meg, hogy fent maradhat. Apám, VI. Sándor pápa számos olyan okiratokat égettetett
el, amiket nem akart, hogy kiszivárogjanak, hogy fent maradjanak.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Még mások
szorgosan jegyzeteltek én a füzetembe rajzolgattam. Nem céltalan mintákat,
amiknek se fülük se farkuk. A vonalas lapon hamarosan egy arc kezdett
kibontakozni. Még mindig teljesen tisztán emlékszem Bianca arcának minden egyes
vonulatára, a szemei állására, az orra és ajkai formájára, a haja hosszúságára.
Hogy is tudnám elfelejteni? Az első szerelmünket soha nem felejtjük el.
Akármennyire is próbálkozunk, véglegesen nem tudjuk száműzni a fejünkből, maximum
egy fiókba zárni, aminek a kulcsát eldobjuk, mintha nem is létezett volna.<br />
A
terem ajtaja megnyikordult, miközben valaki belépett rajta, ez nem volt
szokatlan jelenség, ezért nem is tulajdonítottam neki figyelmet. A rajzomat
tökéletesítettem, pontosabban a szája két oldalán lévő gödröcskéket
alakítgattam, amik akkor jelentek meg, mikor a lány mosolygott. Mivel Rómában
rengeteg művész vett körbe, ezért megtanultam szépen rajzolni. Nem voltam
tehetséges benne, tehát az alkotásaim nem vetekedtek Da Vinciével. A sok
gyakorlás azonban meghozta a gyümölcsét, így egy laikus számára a rajzaim
„csodálatosnak” tűntek. A piszkozat csinosítgatásából, csak akkor néztem fel,
mikor meghallottam egy túlságosan is ismerős hangot. Először nem hittem a
fülemnek, nem lehet, hogy ez hang az övé legyen. Elkönyveltem volna annak, hogy
csupán a képzeletem játszik velem, azonban a kíváncsiságom miatt muszáj volt
legalább egy pillantást vetnem az új jövevényre. Mikor felnéztem és megismertem
a tanári asztal mellett álló lányt, a meglepettségtől még a toll is kiesett a
kezemből. Kétség sem fért hozzá, hogy az a nő, aki most az igéző barna szemeit
az enyémekbe fúrja, Bianca reinkarnációja. Többször is végigmértem és minden
részlet passzolt. A tekintete, ahogyan nézett, kísértetiesen hasonlított, ő is
úgy pillantott rám, mintha a lelkem mélyére látna. A szemeiben meglepettség,
talán felismerés csillant. Annyira belém feledkezett, hogy először meg sem
hallotta a tanár által neki szegezett mondatot</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Foglaljon helyet Miranda mellett – ismételte meg Mr. Brooks most már
erélyesebben az előbbi utasítását. A lány nem válaszolt, csupán bólintott és elfoglalta
az említett helyet, ami történetesen pont az előttem lévő szék volt. A lány
megjelenése hatására a közös emlékek vérszomjas fenevadakként tépték fel a már
begyógyult sebeimet. Az első kép, ami az eszembe jutott az a megismerkedésünk
pillanata volt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>1493, Róma</i><br />
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-K1AUJqmOc40/VWsZ9ltaihI/AAAAAAAAAIY/k7hg71MPjyE/s1600/22.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-K1AUJqmOc40/VWsZ9ltaihI/AAAAAAAAAIY/k7hg71MPjyE/s1600/22.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Én voltam a pápa<br />
keze és akarata.</td></tr>
</tbody></table>
<i>Én voltam a pápa keze és akarata.<br />Az már más dolog, hogy én egyáltalán nem vágytam a bíborosi köpenyre. Az, hogy
megfosszam magam a világi élvezetektől olyan messze állt tőlem, mint tűztől a
víz vagy a Mennytől a Pokol. Az én akaratom ebben a kérdésben egyáltalán nem
számított, már a születésemkor eldöntötte apám, hogy az idősebbik fia bíborosi
köpeny viselője lesz, míg a másik a pápai sereg vezetője. Számtalan alkalommal
megkértem, hogy adja nekem a seregét, de a válasza mindig ugyanaz volt. „Az
egyik fiunk keresztet visel, a másik pedig páncélt.” Többen gondolták úgy, hogy
a pápai sereg jobb kezekben lenne az én irányításom alatt, de Juant bíborosnak
megtenni lett volna a legostobább dolog, amit egy pápa elkövethet. Mivel nem
volt más fiútestvérünk, aki elég érett lett volna erre a posztra, ezért csupán
én maradtam. </i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>A de Felici család kastélyának egyik folyosóján álltam. A nagyterembe
vártam a bebocsátást. Előttem mások is kértek audienciát, ezért ki kellett
várnom a soromat, még akkor is, ha a pápa nevében járok el. A padló fehér
márványkövekkel volt kirakva, az oszlopok szintén. Amerre csak a szem ellátott
mindenhol különféle díszek kaptak helyet. Rengeteg festmény, növény, szobor,
perzsaszőnyeg. Az egész helyből csupán úgy áradt az előkelőség. A család
vagyona nem volt meglepő, ugyanis hatalmas művelhető földterületeik voltak és a
hatóságuk alá esett egy kénbánya is. A gabona és kén eladásából pedig akkora
vagyonra tettek szert, ami túlszárnyalta a Vatikán kincstáráét is. Eddig csupán
páran próbálták elfoglalni a de Felici család birtokait, viszont senki sem járt
sikerrel. Nem csak a kegyetlen zsoldossereg az, ami elijeszti a támadni
vágyókat, hanem már az is, hogy Franciaország támogatását is elvezheti a
család, hiszen az új családfő, a kastély űrnőjének a férje, egy befolyásos
francia nemes. Annyira elmerültem a hely tanulmányozásában, hogy észre sem
vettem, hogy időközben társaságom akadt.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Ön bizonyára Borgia bíboros. – A hang irányába fordultam. A
világosbarna hajú nő éppen pukedlizett egyet. A bőre napbarnított árnyalatú
volt, igéző zöld szemeinek nagyon nehezen lehetett csak ellenállni. Barackszínű
ruhát viselt, aminek a mell részét fekete drágakövek díszítették. A lány
fülbevalói illetve hajdísze szintén fekete színben pompázott.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Hölgyem – Megfogtam a bal kezét és egy lány csókot hintettem a
kézfejére. A bőre puha volt, egyáltalán nem olyan keze volt, mintha szolgáló
lett volna, ezért arra következtettem, hogy ő a ház úrnője.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Még mielőtt bebocsájtást nyerne a nagyterembe, adok egy tanácsot, amit
tartson szem előtt. Az Urunk nem szereti, ha túlfűtött pillantásokkal illetik a
feleségét. Ne bámulja sokáig, próbáljon meg közömbös maradni. Nathan de Rouvroy kevesebbért is ölt már. – Minden egyes
szavát komolyan mondta, nem volt árulkodó, elfojtott mosoly a szája
szegletében. A figyelmeztetésére csak bólintottam.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Akkor Ön nem a ház űrnője – vontam le a következtetést. - Nem úgy néz ki,
mint egy szolgáló. Ahhoz túlságosan is finom a bőre és ápolt a külseje –
Egyáltalán nem szégyelltem magam, amiért összetévesztettem a francia nemes
feleségével, hiszen még sosem láttam az úrnőjüket. – Miből gondolja, hogy nem
tudnék közömbös maradni, mikor megpillantom az űrnőjét? – Fordultam a jó pár
centivel alacsonyabb nőhöz. A kérdésemet lógni hagyta a levegőben, egy mosoly jelent meg az arcán, miközben az egyik festményhez vezetett, ami egy
sötétbarna hosszú hajú, fehér bőrű nőt ábrázolt. Nagy barna szemekkel és
hosszú, dús pillákkal rendelkezett. Az arcán egy kedves mosoly pihent, vörös
ajkai mellett a mosoly gödröcskéi látszottak. A vak is látná, hogy a képen lévő
nő gyönyörű.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Ahogy már mondtam; próbáljon közömbös maradni – hallottam a
szolgálólány kedves hangját egyenesen mellőlem.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Nem lesz könnyű, de megpróbálom – még mindig a festményben
gyönyörködtem, igaz a mondanivalómat a mellettem álló lányhoz intéztem.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Elmehetsz, Kathalina – hallottam meg egy újabb, határozott női
hangot. Mikor a hang irányába fordultam az előbbi társaságom már el is tűnt,
helyette a képen látható nővel kerültem szembe. A festő egyáltalán nem túlzott
a szépségét illetően, sőt így élőben még gyönyörűbbnek láttam. Vörös csipkézett
ruha volt rajta, amit arany fülbevalókkal egészített ki. Kétség sem fér hozzá,
hogy nála szebb nőt még nem láttam.</i><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-ycNpqpCGayU/VWscOQiqrII/AAAAAAAAAIk/Mnpt2oCNgBQ/s1600/222.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-ycNpqpCGayU/VWscOQiqrII/AAAAAAAAAIk/Mnpt2oCNgBQ/s1600/222.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nála szebb nőt még nem láttam.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: right;">
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Miután kibámészkodta magát a külsőmben, lenne szíves bemutatkozni? –
A hangja nő létére tekintélyt parancsoló volt, mégis bujkált egy kis játékosság
is a hangszínében. </i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja, úrnőm, hogy ki vagyok és
mi ügyben kerestem fel a férjét. – Valami frappáns válaszon törtem a fejem a
kérdése első felére. – Visszatérve a bámészkodásra a szolgálólánya figyelmembe
ajánlotta, hogy a Nathan de Rouvroy előtt ne legeltessem önön a szemeimet, ha
ép bőrrel akarom elhagyni a birtokukat. Ezért most magamba szívom a szépséget,
hátha ezután a nagyteremben nem fogom felfalni a szemeimmel. – A mondatom
végére féloldalas mosoly jelent meg az arcomon, ahogyan Biancáén is. Az előttem
lévő francia követ épp az imént hagyta el a nagytermet, ez pedig azt
jelentette, hogy én következem. Meglepetésemre elindult előttem a nő, leintette
a bejáratnál álló szolgát, akinek az volt a feladata, hogy bemutassa a soron
következőt. A fogadóterem is éppolyan fényűző pompában tündökölt, mint a
kastély eddig általam látott részei. A hatalmas ablakokat drága függönyök
borították, a padlón szintén olyan drága szőnyegek hevertek, amik egy átlagos
paraszt egész évi keresetébe kerülhettek. A berendezést egy szóval össze tudnám
foglalni: hivalkodó.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Ő itt Borgia bíboros – Bianca kecsesen ringó csípővel Nathanhoz
sétált és egy csókot nyomott az ajkaira, majd helyet foglalt az ölében. –
Minden bizonnyal azért érkezett, hogy felszólítson arra a pápa nevében, hogy
menj Rómába, térdelj le előtte és fogadj hűséget. Vagy rosszul gondolnám,
bíboros? – Felvonta az egyik barna szemöldökét, miközben rám pillantott.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<i>- Uram, hölgyem – fejet hajtottam a trónhoz hasonlító vörös
ülőpárnákkal kirakott és arannyal díszített fotelben ülő párnak. – A felesége
tökéletesen összefoglalta, hogy miért kértem meghallgatást. – Nem láttam értelmét ragozni tovább, ez az a
helyzet, ahol semmi szükség mellébeszélésre. Nathan eddig nem szólalt meg, csupán
átkarolta felesége derekát, a kezeit pedig a nő combjain nyugtatta.</i><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-_pAayTxAvZM/VWshjK4NIHI/AAAAAAAAAI8/bzPSukwU5uk/s1600/222222.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-_pAayTxAvZM/VWshjK4NIHI/AAAAAAAAAI8/bzPSukwU5uk/s1600/222222.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">És mi lesz ha nemet mondok?</td></tr>
</tbody></table>
<i>- Azt megtudhatnám, hogy miért kér erre a pápa? – Lassan beszélt, a hangja mély
volt. Igazi basszus.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Csupán szeretné, ha minél több szövetségese lenne. Szeretne egy
egységes Rómát kovácsolni. – A szalonképes szöveget mondtam, hiszen azzal nem
állhattam elő, hogy azért kell fejet hajtania a pápának, mert az veszélyeztetve
érzi magát a francia nagy hatalma miatt.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Tehát a pápa feszélyezve érzi magát a nagy vagyonom és hatalmam
miatt – Egy önelégült vigyor jelent meg a férfi arcán. – Teljesen megértem, a
helyében én is a saját oldalamon akarnék tudni egy ilyen hatalmas embert, mint
jómagam. – A jobb kezével végigsimított erős borostáján. Már előre sejtettem,
hogy mit fog kérdezni. Nem olyan embernek tűnt, aki meghunyászkodna mások
előtt. Ahhoz túlságosan is nagy az egója.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- És mit fog tenni az apja, ha erre a számomra nem túl kecsegtető
ajánlatra nemet mondok? – Semmi tisztelet sem volt a hangjában. Már most
láttam, hogy ez a francia addig fog a pápai udvarnak keresztbe tenni még a
szíve vért pumpál az erein keresztül a testében.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Akkor a pápa kénytelen lesz láncra verni, elvenni a birtokait, a
címeit és berendezni egy szobát önnek az Angyalvárban, természetesen rangjának
megfelelőt. Úgy járna el ön ellen, mint azt az árulóknál szokás. – közöltem
vele. Sok befolyásos ember inkább fejet hajt, mint hogy elvegyék a birtokait
vagy börtönbe csukják. Az Angyalvárnak eléggé rossz hírneve van, s még senki
sem került ki onnan élve. Ezért tökéletes eszköz a megfélemlítésre.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Rendeztess be Borgia úrnak egy szobát, Bianca. A napokban a
vendégünk lesz. – Mikor felállt az öléből a nő, rácsapott annak fenekére, majd
elkapta a csuklóját, visszahúzta magához és hosszan megcsókolta. Miután
elszakadtak egymástól az ajkaik, Bianca elindult a terem kijárata felé.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- A legjobb szobát készíttetem el a bíboros úrnak, biztos vagyok benne, hogy
élvezni fogja az itt töltött időt. – A tekintetét szinte az enyémbe fúrta,
miközben elsétált mellettem, az arcán pedig egy sejtelmes mosoly tükröződött. A
jelenlétével, a játékos mosollyal az arcán, a lélekbe látó nézésével és a
szépségével szinte beragyogta a termet. Így mikor elhagyta azt, s bezárult
mögötte az ajtó, vele együtt távozott a fény is.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Napjaink, London<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bernadea Ebba Chadda<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-rZgBfqHpo-k/VWsjiEVTXWI/AAAAAAAAAJI/kS2vRad01zo/s1600/22222.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-rZgBfqHpo-k/VWsjiEVTXWI/AAAAAAAAAJI/kS2vRad01zo/s1600/22222.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Már fél órája vártam.</td></tr>
</tbody></table>
A történelem órán látott sötét hajú fiúval még jó párszor találkoztam a
nap folyamán. Általában egy szőke, hosszú hajú lány társaságában. Nagyon úgy
tűnt, hogy több van köztük, mint barátság és ez engem valamilyen különös oknál
fogva elszomorított. Az intézmény előtti parkolóhoz sétáltam, amiben egy olyan
autó sem parkolt, ami ne ért volna legalább egy kisebb vagyont. A Ferraritól a
Porschén és a BMWén át a Bugattiig. Ez a dolog is csak abban a hitben erősít
meg, hogy ezt az iskolát csupán azok engedhetik meg maguknak, akiknek jó pár
nulla van a bankszámlájuk végén. Úgy beszéltük meg apával, hogy eljön értem
tanítás után és együtt körbenézünk a városban. Az órámra pillantottam. Már húsz
perce késett. Két véglet létezett nála; vagy óramű pontossággal érkezett vagy
teljesen elfeledte az egészet. Nem szeretem zavarni munka közben, ezért csak
akkor indítottam a hívást, mikor már fél órája ott álltam és vártam. A sokadik
csörgésre vette fel, pont mielőtt letettem volna.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Szia, drágám. Hallgatlak. – A légzése szabálytalan volt, csak úgy kapkodta a
levegőt. Úgy beszélt mintha most futotta volna le a Maratont, vagy még mindig
futná. Éppen válaszoltam volna, mikor egy fojtott női nyögés aztán pedig halk
nevetés hallatszott a vonal túlsó végéből.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogsz értem jönni, ugye? – Ismertem már annyira, hogyha egyszer
belelendül a szexbe, akkor addig le nem képes állni, még ki nem fullad. Ezt még
anya mesélte nekem. Sajnos túl sok hálószobatitkukat osztották meg velem egy-egy
családi vacsora alkalmával.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Elmegyek és indulok... – habozott egy kicsit – De te is
hazajöhetnél. Biztosan szereztél már barátokat, akik elkísérnek. A címet pedig
tudod. – Azzal bontotta a vonalat és minden bizonnyal folytatta azt a
tevékenységet, amiben megszakítottam. Felsóhajtottam, s elindultam abba az
irányba, amerről jöttünk. Általában már az első napon szerzek barátokat, most
azonban nem így történt. Nem láttam egy szimpatikus arcot sem, akivel
beszélgetésbe elegyedhettem volna. Mirandával próbálkoztam beszélgetést
kezdeményezni, de ahányszor csak hozzászóltam az óra alatt, annyiszor
pisszegett rám meg forgatta a szemeit. Nem, nem is forgatta. Akasztgatta. Elég
érdekes mozdulatsor volt az egyszer már biztos. Nem siettem különösebben haza,
ezért szép, komótos léptekkel haladtam. Véletlenül sem akartam rányitni
apáékra. Jó pár száz méter megtétele után lelassított mellettem egy kocsi,
aminek lehúzódott az anyós ülés melletti sötétített üvegű ablaka.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- A fuvarod felmondta a szolgálatot? – Pillantott rám a Maserati
vezetője. A srác volt az történelem óráról. Benéztem a kocsiba, nem volt vele a
szöszi.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon úgy tűnik – A járdának szenteltem a figyelmemet, mintha az
annyira göröngyös lenne, hogy a lábam elé kell figyelnem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Szállj be, elviszlek – áthajolt az anyós ülésen és kinyitotta nekem
az ajtót.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Apukám arra tanított, hogy ne szálljak be idegenek kocsijába. –
Pillantottam rá. Akármennyire is próbáltam leplezni a mosolyomat, nem sikerült.
A mondatom hallatán az ő arcán is megjelent egy féloldalas mosoly.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-mltzKhpbE2w/VWsYsPtUUGI/AAAAAAAAAIM/Q8dkbm396U8/s1600/2.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-mltzKhpbE2w/VWsYsPtUUGI/AAAAAAAAAIM/Q8dkbm396U8/s1600/2.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem harapok.</td></tr>
</tbody></table>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy a sötétített üvegű kocsi rossz ómen, de ne legyenek
előítéleteid. Nem harapok – a mosolya átcsapott vigyorba. A tökéletes fehér
fogsora Colgate reklámba illett volna. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Minden potenciális sorozatgyilkos ezt mondaná – Vágtam vissza, de
közben beültem az autóba. Valami megindokolhatatlan tény miatt bizalmat éreztem
az irányában. Miután becsuktam a kocsi ajtaját, ő a gázra lépett maga után
hagyva a gyök kettes eddigi tempóját. A verda könnyedén szelte a kilométereket.
Nem is gurult, hanem szinte suhant az aszfalton.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Hány gyilkosság után számít valaki sorozatgyilkosnak? – hol az utat
figyelte, hol pedig engem nézett.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Elgondolkodtam a kérdésén.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Akár már három gyilkosság után is. Ha mindegyiket rá tudja
bizonyítani a rendőrség – adtam egy frappáns választ.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Akkor veled még végzek és túl is lépem a bűvös számot – A hangja
átment komolyba, mintha tényleg ez lenne a terve. Az alakítása annyira
hitelesre sikerült, hogy pár pillanatra tényleg elhittem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Együtt halunk meg, ha nem
figyelsz az útra – finoman elfordítottam a fejét, hogy az utat figyelje. A bőre
tapintása csupán tetézte a bennem zajló érzelmek viharát. Vonzódom hozzá. Alig
töltöttem el vele egy kis időt a vonzalom máris vad lángokban él bennem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Szép halál lenne, mindig is ilyenről álmodtam – újra rám pillantott,
mire én csak megforgattam a szemeimet.<br />
Kiszálltam, mikor leparkolt a házunk
elé. Onnan tudta a címemet, hogy útközben megmondtam neki.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm a fuvart – elmosolyodtam. – Légy jó – mondtam azzal hátat
fordítottam neki és elindultam a házunk bejárata felé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Holnap itt leszek érted 8-ra – Még mielőtt lereagálhattam volna, gázt
adott és elhajtott. Egy ideig csak álltam és néztem a Maserati távolodó
lökhárítóját, majd fogtam magam és bementem a házba. Pont akkor léptem be, mikor
apa éppen a felsőjét vette fel.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Hogy telt az első nap? – kérdezte, közben pedig magához ölelt, s
nyomott egy puszit a homlokomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt leszámítva, hogy elfelejtettél értem jönni meg a közös programunkat?
Csodásan – Ledobtam a táskámat a kanapéra. – Remélem az a nő már nincs itt, aki
miatt elfeledkeztél a lányodról. Kétlem, hogy kedves hangszínt tudnék megütni
vele – Nem lepleztem a hangomban lévő sértődöttséget. Sosem elleneztem a
kalandjait, viszont az utáltam, ha miattuk mond le engem. Nem tartottam
tisztességes dolognak.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Bizonyára te vagy Bernadea – lépett elő a hátam mögül egy nő. Hosszú,
majdnem fenékig érő barna haja volt, kreol bőre és szintén barna nagy szemei. –
Apád nagyon sokat mesélt már rólad – Az előbbi mondatom ellenére a hangja kedves
volt, s az arcán sem volt nyoma ellenszenvnek. – Rosemarie vagyok – mutatkozott
be. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Nagyon úgy tűnt, hogy ő nem csupán egy újabb kaland apa számára. A
tekintet, ahogyan ránézett. Anyát is mindig így bámulta. Ez a tekintet pedig
nem volt viszonzatlan, Rose is ugyanazzal a szerelmes tekintettel nézett rá.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, amit az előbb mondtam. – Szörnyen szégyelltem magam.
Felkaptam a táskámat a kanapéról és elindultam az emeletre. Apa az utolsó
pillanatban szólt utánam.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Várj! Ez a csomag ma érkezett neked – Megfordultam és elvettem tőle
a nagy kartondobozt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm – Meglepett a csomag, hiszen nem rendeltem semmit. A szobámban
letettem a francia ágyam lábához, majd bevágódtam a laptomom elé és
elindítottam az egyik kedvenc sorozatomat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aaron Williams<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hálószobám ablakában álltam, a
bordó falnak dőlve, s a szemközti ház előtti leparkoló matt fekete Maseratit
figyeltem. Pontosabban az abból kiszálló barna hajú lányon akadt meg a
tekintetem. Nem azért támasztottam a feketére festett fából készült ablakkeretet,
mert nem lett volna jobb dolgom, hanem mert a saját szememmel akartam
meggyőződni a kapott információ pontosságáról. Nem hittem el, még úgy sem, hogy
a legbizalmasabb emberem közli velem a hírt. Bianca de Felici reinkarnációját
üdvözölhetjük szeretett Londonunkban. A lány igaz nem tudja, de azóta a
hálómban van, mióta leszállt az apjával arról a repülőről. Eszembe sem jutott
kényszerrel magamhoz láncolni, nem akartam, hogy féljen tőlem, s csak azért
maradjon mellettem, mert nem lát más lehetőséget. Az volt a célom, hogy elérjem,
hogy belém szeressen, de ha önszántából nem választja a velem való életet, akkor
nem rettenek vissza semmitől, hogy megváltoztassam a véleményét. Mikor kitűzök
magam elé egy célt, olyankor mindent megteszek és mindenkin átgázolok, aki
közém és a kitűzött cél közé áll. Ebben az esetben pedig a célom Bernadea Ebba
Chadda volt. A 15. században elsősorban politikai okok miatt egyeztem bele a
házasságba, amit a francia király és a lány apja rendeztek el. VIII. Károly
szerezni akart egy kis befolyást Itália, főleg Róma életébe, ehhez pedig nincs
is jobb módszer annál, ha a francia udvar egyik befolyásos nemese Itália
szívében él. Nem vásárolhattam birtokokat látszólag minden ok nélkül, tehát a
Biancával való házasságom pont kapóra jött, a hozománya csupán hab volt a
tortán. Így a házasságra tudtam hivatkozni, ha bárki felelősségre vont volna a
tartózkodásom miatt. Még a mai napig pontosan emlékszem arra a napra, amikor
először találkoztunk, a napra mikor a kettőnk története elkezdődött<br />
.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>1492, Róma külbirtokai</i><br />
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-qUCCLo7Pj3A/VWsm700b9_I/AAAAAAAAAJU/wmXnCeAibi8/s1600/22222222.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><i><img border="0" height="172" src="http://2.bp.blogspot.com/-qUCCLo7Pj3A/VWsm700b9_I/AAAAAAAAAJU/wmXnCeAibi8/s320/22222222.gif" width="320" /></i></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>A Biancával való házasságom pont kapóra jött.</i></td></tr>
</tbody></table>
<i>A de Felici család kastélyának fogadótermében terpeszkedtem egy finom
párnákkal bélelt vörös kanapén, amit arany veretek díszítettek. Az esküvő
részleteit jöttem megbeszélni a lány apjával, és ha már itt vagyok akkor
találkoznék is a jövendőbeli feleségemmel. Giovanni de Felici egy alacsony, s
elég széles ember volt, akin erősen meglátszott, hogy mennyire szereti a
gyomrát, ezért sűrűn is kedveskedik neki különböző falatokkal. Vállig érő őszbe
hajló barna haja gondosan a fülei mögé volt fésülve. Olyan embernek tűnt, aki
ad a külsejére. Ezt alátámasztotta az öltözködése is. Drága ruhái fekete-arany
összeállításban szerepeltek nagy felületű testén. A helyiség ízlésesen volt
berendezve. Tele volt különféle művészek festményeivel és szobraival. Úgy tűnt
a család hű támogatója a művészeteknek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Szeretem a feleségemet, de képtelen fiút szülni nekem. – Látszott a férfin,
hogy tényleg nagy szívfájdalma ez a dolog. Nem csodálom, hiszen fiú örökös
nélkül nem sokra megy a földjeivel és birtokaival, hiszen azok így a
megállapodás szerint rám szállnak. – Remélem Ön szerencsésebb lesz a lányommal
– Őszinte mosoly jelent meg az arcán. Azt még a rövid beszélgetésünk során is
le tudtam szűrni, hogy Giovanni de Felici jó ember, aki jót akar a családjának.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Biztos vagyok benne, hogy a lánya rengeteg gyönyörű fiúval fog
megajándékozni – feleltem egy mosollyal a szám sarkában. Bianca de Felicit
mindenképpen el kell vennem, még akkor is, ha semmi vonzót sem találok benne,
még akkor is, ha nem értjük meg egymást. Az egyetlen dolog, amim van jelen
pillanatban az a remény, hogy legalább egy kis mértékben szemre való lesz.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Még egy kérdésem lenne – Az esküvőnek már minden egyes részletét
ismertem, ahogyan a hozományt is. Azt is tudtam, hogy a lánya fiatalabb nálam,
viszont azt még szerettem volna tudni, hogy mekkora az a korkülönbség. – Hány
éves a lánya? – Akármilyen számot mondhat az nem fog változtatni semmin, éppen
megosztotta volna velem ezt a számomra fontos információt, mikor a bálterem
sötétbarna kétszárnyú ajtaja hirtelen kicsapódott. Egy barna hajú, hamvas,
fiatal lány jelent meg a nyomában egy szolgával, aki az ura elnézését kérte,
amiért Bianca minden bejelentés nélkül benyitott.</i><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-ygXJCB5DOjE/VWsqPZiKa7I/AAAAAAAAAJg/7RHKc0AXb5k/s1600/222222222.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><i><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/-ygXJCB5DOjE/VWsqPZiKa7I/AAAAAAAAAJg/7RHKc0AXb5k/s200/222222222.gif" width="188" /></i></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>15 éves vagyok.</i></td></tr>
</tbody></table>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Egyszer már megígérted nekem, hogy nem fogsz kémeket küldeni utánam.
Mégis akármerre megyek árnyékok követnek, akik minden bizonnyal a te
parancsodat teljesítik – a lány arca kipirult a haragtól és dühtől.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- Bianca, drágám. – A lány apja nem akart előttem veszekedésbe
bonyolódni a lányával, azért próbálta rám terelni a lánya figyelmét, ami
működött is. – Ő itt Nathan de Rouvroy a… – A
bemutatásommal szerette volna folytatni a beszélgetést, viszont a lány
az apja szavaiba vágott mielőtt az befejezhette volna mondandóját.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>- A jövendőbeli férjem, tudom. Már számtalan alkalommal elmondtad –
Pillantott édesapjára, közben pedig odanyújtotta nekem a jobb kezét. Felálltam
az ülőalkalmatosságról és kezet csókoltam neki.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Enyém a megtiszteltetés, hölgyem – a szemeibe néztem. A tekintetében játékos
fény csillant. Sötétbarna hosszú hajába átlátszó drágakövekből készített
hajdíszt tűzött. Az ajkai teltek, a szempillái dúsak és hosszúak voltak. Tört
fehér ruhát viselt, aminek az ujjai vállig értek és kagylóformájúak voltak. -
Bizonyára érdekli a korom. 15 éves vagyok – Egyáltalán nem tűnt olyannak, aki
zavarban van, sőt tökéletesen szórakozott. Bevallom nem számítottam rá, hogy
ennyire fiatal. Természetesen benne volt a pakliban. Tett még egy lépést
hozzám, s felnézett rám. A bal kezével megfogta az ingemet és lejjebb húzott
magához, közben pedig ő pipiskedett, hogy kompenzálja a magasság különbséget.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Ne aggódjon… – A fülemhez hajolt – a nászéjszakán semmi olyat sem fogok tenni
Önnel, amit ne élvezne – Az ajkai beszéd közben az bőrömhöz értek. Miután
közölte velem a mondandóját elengedte a ruhámat és hátrált pár lépést. –
További szép napot, uraim – nem foglalkozott az apja rosszalló pillantásaival.
A könnyed, kecses lépéseivel olyan hirtelen elhagyta a termet, mint ahogyan
érkezett.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Az emlékeimből lépések zaja, majd egy női hang rángatott ki.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Minden a terv szerint halad – Anélkül is tudtam, hogy ki az, hogy
hátra fordultam volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Helyes. Elnyerted a bizalmát? – A nő feladata fontos volt a tervem
kivitelezésében, viszont kulcsfontosságú szerepe nem volt, ezért ha elérkezik
az idő, mikor el kell varrnom a szálakat, akkor vele fogom kezdeni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Igen, az apja teljes
mértékben megbízik bennem. Bernadea már nem annyira osztja az apja
szimpátiáját. – A kreol bőrű nő hangja komolyan csengett. Azt az egy
tulajdonságát nagyra értékeltem, hogy kellő komolysággal végezte a rábízott
feladatokat. Emellett nagyon vonzó is volt. Smaragd zöld szemei és sötétpiros
ajkai szemrevaló kontrasztot alkottak. Telt mellekkel, vékony derékkal, széles
csípővel, hosszú lábakkal és formás fenékkel
rendelkezett. Ha a szívem nem lenne 500 év óta egy fiatal lány markaiban, akkor
nem fecsérelném az időt, mielőbb megszerezném magamnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem baj, te foglalkozz az apjával, bízd rám a lányt. – A szemközti ház utca
felé nyíló ablakaiban egy női alak jelent meg. Bernadea volt az, ahogyan
elhúzta a függönyöket és kipillantott az utcára. Ő nem vett észre engem, én
azonban végig gyönyörködhettem benne egészen addig, míg el nem lépett az
ablakától.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit teszünk ezután? – A mögöttem álló nőre pillantottam. Eszem ágában sem
volt megosztani vele az egész tervemet. Csupán azokat a részleteket kötöttem az
orrára, amik létfontosságúak voltak a feladata elvégzése érdekében.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Várunk. – Még nem jött el a megfelelő alkalom. Egy elhamarkodott
húzással könnyedén megnehezíthetem az életemet, ezért inkább kivárom a
tökéletes pillanatot arra, hogy felfedjem magam.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03745649655670701622noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8199027603398041066.post-32777605468869650542015-05-24T12:16:00.000-07:002015-05-25T08:07:00.322-07:00Első fejezet<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok, Drágák!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Meghoztam az első fejezetet. Új részekkel hétvégente fogok előállni, tehát még benne vagyok a határidőben. Igazából csak azért ilyen későn teszem, mert nem találtam megfelelő gifeket.(Ha száz oldalt nem néztem végig akkor egyet semxd) Remélem elnyeri az epizód a tetszéseteket! További kellemes estét és hosszú hétvégét. Már amennyi maradt még belőle.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">1. Fejezet</span></i><br />
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Viszontlátni</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Napjaink,
London</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Daniel
Haynes<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
mai estém sem volt más, mint a Bianca elvesztése óta eltelt hosszú éjszakáim.
Amint lehunyom a szemem, s álomba merülök, a sötétség gonosz indái tekerednek a
szép álmok köré és megfojtják azokat. Így nem marad más, csupán a rémálmok,
amikkel éjszakáról éjszakára meg kell birkóznom, már több mint 500 éve. Évszázadok
óta ugyanazt a jelenetet élem át az álmaimban. Számomra nem szörnyek,
gyilkosok, paranormális dolgok jelentik a rossz álmokat. Ezekkel még könnyedén
megbirkóznék. Azonban azt a lehető legnehezebben viselem el, hogy újra és újra
végig kell néznem annak a nőnek a halálát, akiért bármit képes voltam megtenni,
s sok szörnyűséget tettem a szerelmünkért. Nem ismertem határt. Csak egy cél
lobogott a szemeim előtt; eltörölni minden olyan dolgot vagy embert, aki a
szerelmünk útjában áll. Az álmaimban pedig nem tudom megmenteni, a karjaimban
hal meg én meg nem tudok semmit sem tenni azt leszámítva, hogy miután
kileheli a lelkét, lecsukom a szemeit.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-9Yo2jTDW6Qo/VWITkWjryqI/AAAAAAAAAGc/KOaEw03yCL0/s1600/11.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-9Yo2jTDW6Qo/VWITkWjryqI/AAAAAAAAAGc/KOaEw03yCL0/s1600/11.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A vállaim megremegtek, kétségbeesett<br />
zokogásban törtem ki.</td></tr>
</tbody></table>
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egy meztelen
folyosón álltam, semmi dísztárgy, szőnyeg, bútor sem volt, amik alapján be tudtam
volna azonosítani a helyet. Pár gyertya gyengén pislákoló lángja kölcsönzött
minimális fényforrást a térnek. Hamarosan léptek zaja ütötte meg a fülemet,
amik magabiztosan közeledtek. A falak visszhangozták a cipő sarkának koppanását
a kőpadlón. Akárki is tartott felém, nem érdekelte, hogy felhívja-e magára a
figyelmet vagy nem. Pillanatokkal később már nem csak az ütemes lépések zaját
hallottam, hanem megláttam egy alakot is, akihez tartoztak. A vonalai alapján
nő volt. A majdnem tökéletes homokóra alkatát a gyenge gyertyák fénye sejtette.
Azért csak majdnem tökéletes, mert számomra nem létezik hibátlan dolog.
Mindennek és mindenkinek vannak hibái. Sokan rejtegetni próbálják ezeket,
legyenek azok a külsejükön vagy a személyiségükben. Meg sem fordul a fejükben,
hogy úgy lennének jók, amilyenek. Az abszolút tökéletességre törekednek, mind
megjelenésre mind személyiségre és miközben az általuk hibátlannak hitt ideált
hajszolják, teljesen elhagyják önmagukat. Azt az énüket, amiért valaki őszintén
tudná szeretni őket. Már akkor felismertem a felém igyekvő lányt, mikor az még
földre sütött szemekkel szedte a lábait. Azt hittem, hogy a karjaimba veti
magát, hogy betakarhassam a védelmező ölelésemmel, s hogy puha ajkaira szoríthassam
az enyémeket, de nem így történt. Öt lépésre megállt tőlem. Csupán árnyéka volt
régi önmagának. A bőre sápadt volt, a szemei beesettek, a csontjait könnyedén
ki tudtam volna tapintani, a szeméből pedig eltűnt a játékos csillogás. Ha
belenéztem nem láttam semmi mást, csak ürességet. Fekete ruhát viselt, ami
kontrasztban állt a fehér bőrével. Úgy öltözött fel, mintha temetésre készülne.
Ekkor még nem is tudtam, hogy a fekete ruhával a pillanatokon belül bekövetkezendő
halálát akarja a tudtomra adni, s önmagát gyászolja, a saját temetésére
öltözött fel.</span></i><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-2ewvNc9hv30/VWM6XeFP1fI/AAAAAAAAAHo/E2dFgijdTgU/s1600/111111.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-2ewvNc9hv30/VWM6XeFP1fI/AAAAAAAAAHo/E2dFgijdTgU/s1600/111111.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A saját temetésére öltözött fel</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
- Segíts… Cesare... – Amint kimondta a nevemet a jobb oldalán egy vörös folt
jelent meg, ami pillanatok alatt vörösre festette a sötét ruhája seb körüli
részét. A szúrásból vízesés módjára távozott az életet jelentő vér. A gyors és
hirtelen vérveszteségtől a lány elveszítette az egyensúlyát, az erős karjaim
voltak azok, amik megmentették a kőpadlóval való fájdalmas találkozástól. Az
egyik kezemmel tartottam a normálisnál sokkal könnyebb testét, még a másikat a
sebre nyomtam. Erős nyomást gyakoroltam rá. Tudtam, hogy így nem tudom
elállítani a vérzést, de arra volt esélyem, hogy lelassítsam az elvérzés
halálos folyamatát.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Maradj velem, Bianca. – A hangom remegett, akármennyire is próbáltam
visszafogni a könnyeimet csúnyán kudarcot vallottam, a sós cseppek
megállíthatatlanul csorogtak az arcomon. – Őrség! Orvost! Valaki! Akárki! –
Kétségbeesett segélykiáltásaimat visszaverték a falak, a folyosón végigfutottak
a szavaim, azonban se válasz se segítség sem érkezett.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Na... Naa... Nat... – A lány kétségbeesetten próbált közölni velem valamit,
azonban a szavai annyira halkak és érthetetlenek voltak, hogy akármennyire is
koncentráltam nem tudtam kivenni, hogy mit akar átadni a szavaival.</span></i></i></div>
<i>
</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Akárki is tette ezt veled, megbosszullak. Megígérem, szerelmem. – Magamhoz
öleltem a lányt, nyomtam egy csókot a homlokára. A karjai, amik az előbb még
erőtlenül az enyémeket szorították, most lezuhantak a teste mellé. A pulzusa
már nem vert, ahogyan a szíve sem és nem lélegzett. A lelke elhagyta a testét.
Számára véget ért a földi élet. Fájdalommal és szomorúsággal telt
fájdalomkiáltásom az erős falakat is megremegtette. Mintha az időjárás is a
lány halálát gyászolta volna; az szélvihar erős széllökésekkel ostromolta a
kemény falakat. Pár fuvallatnak sikerült bejutnia valamilyen résen, s ahogyan
végigszáguldottak a sötét folyosón, sípoló hangot keltettek. A karjaimban fekvő
élettelen testre néztem. Minden önuralmam elhagyott. A vállaim megremegtek, s
kétségbeesett zokogásban törtem ki. Valaki elvette tőlem az életemet. Ezt a
szívességet pedig viszonozni fogom.<o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A telefonom
kijelzője majdnem kisütötte a szemeimet, ahogyan megnyomtam az IPhone „home”
gombját. Magamban káromkodtam egy sort, közben pedig hunyorogva levettem a
fényerőt. Az időre pillantottam. 04:00. Ma sem aludtam sokkal tovább, mint a
többi napon. Megpróbálhattam volna visszaaludni, mint már számtalan alkalommal,
de tudtam, hogy hasztalan próbálkozás lenne. Még szerencse, hogy az egyik
kedvenc tevékenységemmel tudom elütni az időt addig, míg készülődnöm kellene.
Az oldalamra fordultam. Mellettem egy meztelen női test feküdt, aminek minden
báját egy bordó takaró rejtette. A hosszú szőke haj engedetlen hullámokban
hevert a párnákon. Felkönyököltem és végigsimítottam a lány kecses nyakán, a
mellein, a hasán. A kezem becsúszott a takaró alá, a lábai közé, a rózsaszín
francia bugyijába. Ahogyan az ujjaim mozogni kezdtek a lány lélegzete egyre
szaporább lett, az arca kipirult, s kéjes sóhajok hagyták el húsos ajkait. A
szőkeség arcát fürkésztem, miközben ő egyre közelebb került az orgazmushoz. De
mivel nem akartam, hogy még elmenjen, főleg nem nélkülem, ezért abbahagytam a
lábai közti foglalatosságomat. Finoman beszívtam a nyakán egy pontot, mire
elhúzódtam a nyakától, ő már a vakítóan kék szemeivel pislogott rám. Az arcán
játékos mosoly húzódott, az alsó ajkát csábítóan beharapta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mond Daniel… Neked
sosem mondták a szüleid, hogyha egyszer elkezdesz valamit, akkor azt fejezd is
be? – felvonta az egyik szőke szemöldökét. Halványan elvigyorodtam a szavai
hallatán. Szerencsére a felfogó képességemmel sosem voltak gondok, így nem telt
pillanatokba még kitaláljam, mire célzott a lány. Na meg az előzményeket
tekintve biztosan nem arra gondolt, hogy folytatnom kéne a madártollak
gyűjtését, ami gyermekkoromban a kedvenc tevékenységeim közé tartozott. A 15.
század elején.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ha lennél olyan
szíves elfoglalni a helyed a trónodon – Több nem is kellett Sophienak,
átmászott rám és az ágyékomra ült. Előtte természetesen eltávolította az olyan
felesleges ruhadarabokat, mint az ő fehérneműje vagy az én boxerem.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-uBc2k8Nv_xc/VWIXXOKu8QI/AAAAAAAAAGo/fuMtB08PscE/s1600/111.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="http://3.bp.blogspot.com/-uBc2k8Nv_xc/VWIXXOKu8QI/AAAAAAAAAGo/fuMtB08PscE/s320/111.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Köztünk pusztán testiség volt.</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; text-align: justify;">- Az olyan napok,
amiket így indítok, mindig jónak ígérkeznek – Határozottan mozogni kezdett. A
mellkasomon támaszkodott, amit egyúttal festővászonnak is használt, ahogyan a
manikűrözött körmeivel végigszántott rajta. A körmei nyomán vörös csíkok jelent
meg a szőrtelen mellkasomon.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tehát olyan sok van belőlük? – Fordítottam a helyzeten, magam alá gyűrtem a
lányt, akiben a saját tempómban mozogtam. A testünk összefonódott, a hátamon
egyre több karmolás, az ő mellein és nyakán pedig egyre több sötét rózsaszín
folt jelent meg a fogaim nyomán. Köztünk pusztán testiség volt, semmi más. Sokan
úgy gondolták, hogy együtt járunk, de ez nem volt így. Egyikünk sem akart egyebet
a másiktól, csupán szexet. Kedveltem Sophiet, viszont nem tudtam volna
elképzelni barátnőmként. Nem a külseje miatt, sokkal inkább a személyiségével
voltak ellenvetéseim. Nem igazán bírtam a hirtelen, azonban annál inkább
idegesítőbb hisztijeit, ahogyan az sem billentette pozitív irányba a mérleget,
hogy elég sok mindenki megfordult már benne előttem. Bárkit megszerezhettem
volna, akit csak akarok. Tudok küzdeni egy lányért, ha az felkelti az
érdeklődésemet. De amíg ilyennel nem találkozok, addig maradok a könnyen
megszerezhetőeknél, akiknél elég egy pillantás és már széttárt lábakkal
repülnek is a nyakamba. A készülődés előtti órák gyorsan elrepültek, így, hogy
volt mit csinálnom. Kimásztam a még lustálkodó lány mellől és a fürdőbe mentem.
Letusoltam, megmostam a fogaimat, s az arcomat, majd felöltöztem. Fekete selyem
boxer, sötétszürke csőnadrág, aminek az alsó részét felhajtottam a bokám fölé,
tekintettel az enyhe időjárásra. Egy háromnegyedes vékonyszálú bordó felsőt
vettem fel, aminek az ujjait feltűrtem, így kirajzolódtak a kidolgozott
karizmaim. Miután fújtam magamra egy kicsit a Black XS legújabb illatából,
kiléptem a fürdőből és a konyhába mentem. Csináltam két kávét, a lányét
ízesítettem cukorral és tejszínhabbal, én tisztán ittam az enyémet. Tudtam,
hogy Sophienek kell idő, mire elkészül, ezért a telefonom nyomkodásával ütöttem
el az időt. Mikor leért hálásan elfogadta a neki kínált kávét.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mehetünk? – A
válaszát meg sem várva felkaptam a táskáinkat a kanapéról, a kocsi kulcsommal
együtt. Bezártam a házat, s a garázsba mentem, ahol a Maseratim is állt. Tudom,
hogy eléggé hivalkodó kocsi, viszont nem tudtam nemet mondani neki, mikor
elvittem egy próbavezetésre. Egyszerűen imádom, hogy minden kis mozdulatra
reagál. Másodpercek alatt eléri a százat, ha alaposan odalépünk. Kinyitottam az
autót, bedobtam a hátsó ülésre a táskákat, majd kinyitottam a lánynak is az
ajtót. Miután beszállt beültem én is a vezető ülésre. Megnyomtam egy gombot a
műszerfalon, mire a garázsajtó komótos tempóban felhúzódott. Lükvercbe tettem
az autót, kitolattam az útra, visszacsuktam a garázs ajtaját, majd sebességbe
tettem a Maseratit és már robogtam is a reggeli forgalomban. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Bernadea
Ebba Chadda<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-iteKnbZCuOg/VWIaFBuV_PI/AAAAAAAAAG0/mOYVKtq8qsM/s1600/1111.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-iteKnbZCuOg/VWIaFBuV_PI/AAAAAAAAAG0/mOYVKtq8qsM/s1600/1111.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egyszerre voltam Hófehérke<br />
és<br />
Rút Kis Kacsa.</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Amióta az eszemet
tudom egy olyan város sem volt, ahol két évnél többet töltöttünk volna. Apa a
munkája miatt rengeteg utazott. Számtalanszor kértem, hogy hagy legyek
kollégista vagy albérlő. Sosem ment bele, ilyen téren hajthatatlan volt. Mindig
volt egy nyomós indoka, amivel lezárta a témát. Ezek a válaszok nem pusztán
üres kifogások voltak, hanem csupán az apai aggódás megnyilvánulásai. </span><i style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Ha több száz kilométerre vagyok tőled, akkor
nem tudlak megvédeni. Te vagy életem fénye. Belepusztulnék abba, ha téged is el
kéne veszítenem...</i><span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"> Anya halála mindkettőnket alaposan megrázott. Sokáig
bűntudatom volt. Nem azért mert magamat okoltam a történtek miatt, hanem mert
nagyon csúnyán összevesztem vele és sok meggondolatlan dolgot mondtam neki
mielőtt lehajtott volna a hídról a kocsijával. A rendőrség balesetnek könyvelte
el, s megbotránkoztató gyorsasággal zárta le az ügyet, söpörte félre az anyám
halálát. Nekem meggyőződésem, hogy nem baleset volt, hanem egy másik autó
közrejátszása lehetett az ügyben, ami letaszította anya Bogarát a habzó, vad
hullámok kegyetlen markába. Az elképzelésemet az is alátámasztotta, hogy a
vízből kiemelt roncs bal hátulján egy jókora horpadás terpeszkedett. Erre a
tényre azt a magyarázatot adták, hogy valószínűleg akkor sérült meg, mikor a
folyó fenekének csapódott. Én a rendőrség egy szavát sem hittem el, az hogy rekordidő
alatt lezárták az ügyet, pedig csak arra engedett következtetni, hogy valaki
minél hamarabb a szőnyeg alá akarta söpörni az ügyet. Ennek a valakinek pedig
bizonyára kulcsfontosságú szerepe van az ügy megoldásában. Nem okoltam amiatt
apát, hogy túlzásba vitte a féltést. Megértettem minden egyes tettét. Nem
akarta a lányát is elveszíteni. Mégis a látványom fájdalmat is okozott neki. Sosem
mondta ki hangosan, de láttam rajta. Mindig mikor rám nézett, anya jutott
eszébe. A vörös hosszú hajával, kedves mosolyával, s az ember lelkébe látó
tekintetével. Igaz, a hajam színét apámtól örököltem, azonban a többi külső
tulajdonságom mind anyámé. Apa erős ember, ezért nem menekült az alkohol, a nikotin,
a drogok vagy egyéb olyan szerek gyengéd ölelésébe, amik segíthetnek elviselni
azt az űrt, amit anya a távozásával hagyott. Mindig tudtam, hogy a vagyonunk
nagy része nem tisztességes üzletekből származik, és azért kell sokat
költöznünk, hogy minden egyes földrészen, városban fenntartsa a befolyását. Londonba
múlt héten érkeztünk. Már hozzá voltam szokva a költözésekhez, ezért nem állt
görcsben a gyomrom, mikor kiszálltam a sötétített üveges Range Roverünkből az
új iskolám előtt. Számtalan alkalommal végigcsináltam az újrakezdést. Mostanra
rutinból megy. Határozott léptekkel átsétáltam az iskola kovácsoltvas kapuin, amiket
bikák díszítettek. Az épület modern volt, csak úgy sugárzott róla a fényűzés.
Nem csoda, hogy a város legjobb iskolájának tekintik. New London High School.
Egy új kezdet. Vagyis újabb. Mindenestre nem valami kreatív az iskola neve. Én
még hozzátenném a végére azt is, hogy kizárólag gazdag gyerekeknek. Szerencsére
nem voltak előítéleteim, ezért nem könyveltem el mindenkit sznobnak és
arrogánsnak már az első pillanatban. Határozottan szeltem az iskola folyosóit,
mintha pontosan tudnám hol is van a titkárság. Többen is megbámultak, a
kíváncsi tekintetekkel nem foglalkoztam. Mindig ez van. Szemlélik a friss húst,
s eldöntik magukban, hogy veszélyt jelent-e a helyzetükre, vagy sem. Hogy
barátkozni fognak-e vele, vagy kiközösítik. Minden az első nap dől el. Nem
valami könnyen, de sikerült megtalálnom a titkárság termét. A rolókkal takart
ablakon nem lehetett belátni, viszont az ajtón lévő Titkárság felirat biztossá
tette, hogy jó helyen járok. Pár kopogtatás után, a válasz megvárása nélkül
benyitottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Jó reggelt, a
nevem Bernadea Ebba Chadda. Én vagyok az új lány – letettem a forgósszékben
terpeszkedő elegáns megjelenésű nő elé minden szükséges papírt, amit magammal
kellett hoznom. Érdektelen tekintettel futotta át az iratokat, közben pedig a
hidrogénezett platinaszőke haját csavargatta az ujjai körül. Miután végigért a
lapokon, nem túl kedves pillantásokkal végigmért. Minden egyes ruhadarabomon
elidőzött, valószínűleg azoknak márkáit próbálta megsaccolni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Isten hozott az intézményünkben – visszafordult a számítógépéhez, közben
odalökött nekem egy órarendet.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Köszönöm – fogtam a papírlapot, majd kivonultam a helységből. Az órarenden
feltüntetett első órára igyekeztem, ami történelem volt. A terem pedig a 120as.
Olyan gyorsan szedtem a lábaimat, amennyire csak tudtam. Szerencsére volt
logika a tantermek számozásában, ezért nem okozott gondot megtalálni. Sajnos
már javában zajlott a tanóra. Így nagyobb feltűnést fogok kelteni, mintha
szünetben léptem volna be a teljesen idegen diákok közé. Nagy levegőt vettem és
pár kopogtatás után benyitottam. Az órát egy már javában korosodó férfi
tartotta, aki igaz nem volt valami jóképű, azonban az elsőrendű stílusa öltözködés
terén ezt kompenzálta.</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Fáradjon
beljebb. Maga biztosan az új diák. Én Mr. Brooks vagyok– Kedvesnek tűnt, már
amennyire azt ennyiből le lehet szűrni. Becsuktam magam mögött az ajtót.
Természetesen, amint beléptem minden tekintet rám szegeződött, s méregetni
kezdtek.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen, én vagyok.
A nevem Bernadea Ebba Chadda. – Mutatkoztam be a tanárnak illetve az osztálynak.
Ahogyan végignéztem rajtuk többségükből
csak úgy áradt a felsőbbrendűség. Olyanoknak tűntek, akik drága ruhákkal
próbálják azt kompenzálni, hogy semmi személyiségük sincs. Hogy olyanok, mint a
bábuk, amiket dróton rángatnak. De mivel egyikőjüket sem ismertem, ezért nem
könyveltem el senkit, semmilyennek. Ezzel ráérek, addig még jobban meg nem
ismerem őket. Előbb vagy utóbb, de úgyis fény derül a valódi személyiségükre.
Többségben lányok voltak, legtöbbjük barna bőrrel és hosszú hajjal rendelkezett.
Mivel a város nem a napsütéses óráiról volt híres, főleg nem az évnek ezen
szakában, ezért kétségem sem volt afelől, hogy a szolárium barnító csöveinek
köszönhetik a bőrük árnyalatát. Mellettük egyben éreztem magam Hófehérkének és Rút Kis Kacsának. A fiúk legtöbbje a lányok ellenkező nemű kiadásai voltak.</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ut7G7-6XAgc/VWIimDv-WfI/AAAAAAAAAHE/gGKM729UZL8/s1600/11111.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-ut7G7-6XAgc/VWIimDv-WfI/AAAAAAAAAHE/gGKM729UZL8/s1600/11111.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Akibe egyszer szerelmes voltál...</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"> A
szemem egy sötét barna hajú férfin akadt meg. A bal szeme alatt lévő anyajegy
hihetetlenül aranyos megjelenést kölcsönzött neki, a borostája azonban a
férfiasság felé billentette a mérleget. Volt valami ismerős benne. Ezt az
érzést nehéz elmagyarázni. Mintha már évek óta ismernél valakit, akivel számos
közös pillanaton osztoztál. Akibe egyszer szerelmes voltál. Aki egyszer
összetörte a szívedet. Úgy éreztem, mintha a régen látott szerelmemet látnám
viszont. Ez azonban teljesen lehetetlen, ugyanis én ezt a férfit még egyszer
sem láttam. Ebben pedig biztos vagyok. A tekintete azonban másról árulkodik. A
pillantásunk találkozott, s összefonódott. Ő sem szakította meg a szemkontaktust,
ahogyan én sem. Felismerést, megdöbbenést, szerelmet és vágyat láttam a
szemében. Úgy nézett rám, mint aki újra látja a régen elveszettnek hitt
szerelmét, akit egy egész életen át keresett. Nem tudom, hogy az átható
pillantása, és amit az tükrözött vagy azok az érzelmek voltak zavaróbbak, amik
bennem ébredtek.</span></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03745649655670701622noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8199027603398041066.post-85730238439376254552015-05-19T01:29:00.000-07:002015-05-21T06:54:30.911-07:00Prológus <div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>Köszöntök mindenkit a blogomon!<br />Nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy megmerjem-e osztani a történetemet. Nem tartom magam tehetséges írónak, viszont próbálkozok minél színvonalasabb munkákat kiadni a kezeim közül! Remélem a történetem elnyeri a tetszéseteket és rendszeresen visszajártok elolvasni az új részeket. A legfőbb támogatóm, aki nélkül ez a blog nem jöhetett volna létre az <a href="http://smokeandredwine.blogspot.hu/">Skyler Wilson</a>! Itt is megköszönöm a sok munkáját, illetve a türelmét, amivel nap mint nap hozzám fordult. Imádlak, életke! <3</i><br />
<i><br /></i>
<i>Minden hozzászólást szívesen fogadok!:)</i><br />
<i><br /></i>
<i>Daniel Haynes</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>1495, Róma</i><br />
<i><br /></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-7bvVDmmCSkE/VVyQHUgbiVI/AAAAAAAAAEU/XnXDcpCxvhc/s1600/p.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-7bvVDmmCSkE/VVyQHUgbiVI/AAAAAAAAAEU/XnXDcpCxvhc/s1600/p.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">El kell löknöm, mielőtt magammal<br />
rántanám a mélybe.</td></tr>
</tbody></table>
A Hold már jó ideje leváltotta a Napot annak őrhelyéről, a
világosságot pedig felváltotta a sötétség. A csillagok teljes fényükben
ragyoghattak a Hold vigyázó tekintete alatt. Nem voltak felhők, amik
megakadályozhatták volna a tündöklő égitestekben való gyönyörködést. A kastély
kemény, vastag falain belül teljes csend honolt, leszámítva a még szorgoskodó
cselédeket, szolgákat, akik már a reggelre készülnek, amikor újra teljesen alá
kell vetni magukat az uraik, úrnőik akaratának. A legtöbb közember ugyanabban a
kerékvágásban éli le az egész életét. Kora reggeltől késő estig dolgozik, hogy
megkeresse a családja és önmaga számára a betevőre valót. Nagyon kevesük életében
történik egy olyan esemény, ami gyökeresen megváltoztatná azt vagy legalább egy
kis ablakot, vészkijáratot nyújtana nekik, amin át, még ha csak rövid időre is,
de kiléphetnek a monoton, nyomorúságos életükből. A kastély falai minden neszt
továbbítottak és felhangosítottak. Főleg esténként, mikor a várakban lévő
nyüzsgés helyét átveszi a nyugalom. Ezt mindenki pontosan tudja, ezért a szolgálók
a lehető leghalkabban próbálnak járni-kelni a kastélyban, nehogy a zajjal
megzavarják uraikat, még azok az igazak álmát alusszák a faltól-falig érő,
selyempárnákkal teletűzdelt ágyaikban. Ezt az idillikusnak nevezhető csendet egy
pofon törte meg, ami az arcomon csattant. A célzás határozottan is jó volt egy
olyan nőtől, aki élete során nem sok emberre emelt kezet. Pontosan a szemem
alatt talált el, az arccsontomon. Ha több erőt visz bele az ütésbe, akkor talán
még zúzódást is tudott volna okozni. De tudtam, hogy nem az volt a célja vele,
hogy ártson nekem, hanem azt a dühöt akarja kiadni magából, amit az előbbi kijelentésem
okozott.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Egyszer azt mondtad nekem, hogy képes lennél felégetni az egész
Vatikánt, sőt egész Itáliát értem! Most pedig arra kérsz, hogy felejtselek el
és térjek vissza a férjem ölelő karjaiba? – Bianca nem törődött azzal, hogy
bárki meghallhatja. A hangja betöltötte az egész szobát, a falak visszaverték
minden egyes szavát. A szolgák már láttak minket együtt, de ők sosem mernének
arra vetemedni, hogy bizalmas információkat adjanak ki az úrnőjükről. A lány férje
sem tartózkodott a várban, a kötelesség elszólította egy Rómától messzi
városba. Tudtam, hogy a kijelentésem fel fogja zaklatni, ezért nem lepett meg a
reakciója. Én is magamon cipeltem a döntésem súlyát. Úgy éreztem, mintha egy
vasból készült hálóba lennék beletekeredve, hiába kapálózok nincs menekvés. Csak
ebben az esetben nem a vízben süllyedek, s tartok Isten színe elé, amint a
fulladásos halál bekövetkezik, hanem az örök boldogtalanság kegyetlen karjaiba
dőlök. Régóta Bianca de Felici az egyetlen örömöm az életben, a sors fintora az,
hogy a mi szerelmünk sosem teljesülhet be, ezért el kell löknöm magamtól,
mielőtt magammal rántanám a mélybe. Hogy nyomatékosítsa a mondatait
folyamatosan kaptam tőle az erőtlen ütéseket, amiknek az volt a céljuk, hogy fizikailag
olyan fájdalmat okozzanak nekem, amit most a lány él át lelkileg.<br />
<div style="text-align: right;">
</div>
- Minden egyes szavamat
komolyan gondoltam. – A hangomban nyoma sem volt feszültségnek, teljes béke
honolt benne. A hangszínem igaz nem tükrözte az érzéseimet, ugyanis
legszívesebben mindent porrá zúztam volna, ami csak az utamba kerül, hogy
csökkentsem a bennem növekvő szomorúságot, tehetetlenséget és dühöt. Csupán
azért nem vezettem le fizikailag a haragomat, mert egyikünknek muszáj volt nyugodtnak
maradnia, s talán ha Bianca azt látja rajtam, hogy engem nem érint annyira
fájdalmasan a dolog, mint őt, akkor könnyebben el tud engedni. Inkább
gyűlöljön, mint hogy magába zuhanjon a hiányom miatt. A kezeit elkaptam a
csuklóinál fogva, mielőtt újra lecsaphattak volna. A falnak döntöttem, aminek
nekiszögeltem a csuklóit a fogásom által. Mélyen a szemeibe néztem, s vártam
egy pillanatot, mielőtt beszélni kezdtem volna. – Egy pillanatig se gondold
azt, hogy nekem ne fájna a dolog. Szívesebben fordulnék meg az Angyalvár
kínzókamráiban, mint hogy el kelljen hagynom téged. De neked férjed van, Bianca.
Nekem pedig hamarosan feleségem lesz. El kell felednünk a régi szerelmeinket,
hogy teret adhassunk az újaknak. Nem hagyhatjuk, hogy a közös múltunk csodás
pillanatai fájdalommal töltsenek el abban a jövőnkben, amikor a szívünk már másé
lesz. Ez az egyetlen lehetőségünk a boldogságra. – Már nem tombolt a lány, nem
kiabált. Nem akarta felébreszteni az egész kastélyt magas hangjával. Megütni
sem akart többet. Nem tett semmit, csupán az igéző barna szemeivel bámult az
enyémekbe. Mindig is olyan pillantása volt, amivel a lelkembe látott. Azokból a
gyönyörű sötét szemekből nyári zápor módjára patakzottak a könnyek, azonban a
torkán egy hang sem jött ki. Percekig csak néztük egymást mielőtt megszólalt
volna.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Én eddig is házas voltam, Cesare. Szeretem a férjemet, mindig is szerettem és
mindig is szeretni fogom, s nem csak a hitvesi esküm miatt. Téged viszont
jobban szeretlek. Te nem olyan férfi vagy, akit egy rám erőltetett házasság
miatt kellett megtanulnom szeretni. Téged a szívem választott, amit időközben
teljesen neked adtam. Ha pedig kitéped, akkor nem marad más a helyén, csak
sötétség. Sötétség, amiben semmi öröm nincs, csupán a keserű szomorúság. –
Összeszorult a szívem, mikor a szavai eljutottak a tudatomig. Minden egyes
őszinte szava, amivel feltárta az érzéseit, könyörtelen késszúrásként nyársalta
fel a szívemet. A csuklóiról az arcára vándoroltak a kezeim. Végigsimítottam a
puha, hamvas bőrén. Nem tudtam, hogy mit tudnék még mondani, amivel megtudnám győzni
arról, hogy soha többé nem fogok senkit úgy szeretni, mint őt. Nem találtam
megfelelő szavakat azokra az érzésekre, amiket ébresztett bennem. Az állát
finoman feljebb billentettem a bal kezemmel, mire ő lehunyta egy hosszú
pillanatra a szemeit. Mikor dús szempillái felrebbentek a szemhéjai hátán, már
az ajkaim milliméterekre voltak az övéitől. Éreztem a meleg leheletét, amint
kifújta a levegőt. Puhán végigsimítottam az alsó ajkain az enyémekkel, majd
ugyanezt megtettem a felsővel. Mielőtt azonban megcsókolhattam volna, elfordította
a fejét és ellépett tőlem. Nem húztam vissza magamhoz, csupán felé fordultam.
Nem mondott semmit, csak nézett rám a nagy szemeivel. A mutatóujjával bejárta
azt az útvonalat az ajkain, amit én az imént a számmal, közben egy pillanatra
sem szakította meg a szemkontaktust. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek, ne nehezítsd meg még jobban. A szívem így is vérzik. Semmi
szüksége egy újabb mély sebre, amit te okozol. –Elfordult tőlem és leült a
barna takaróval borított, hatalmas ágy szélére. – Sosem gondoltam volna, hogy olyan
csábító lesz számodra egy hadsereg egy nemesi címmel, hogy még engem is képes
leszel ellökni magadtól. Remélem, Albert Saroltával nem fogod azt eljátszani,
mint velem. Hogy hagyod, hogy
megszeressen, a szívébe zárjon, aztán pedig dobod, mint egy megunt játékot egy
kecsegtető ajánlatért. – A tekintetét lesütve a ruhája sötét csipkézett anyagát szemlélte,
mintha csak most látná először. Ismertem már annyira, hogy tudjam, csak akkor
nem néz az ember szemébe, ha nem komolyan gondolja a mondanivalóját.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/--rY7bBPBMVs/VVyUuUgwbrI/AAAAAAAAAE0/pF7Ih-Kxkb0/s1600/ppp.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/--rY7bBPBMVs/VVyUuUgwbrI/AAAAAAAAAE0/pF7Ih-Kxkb0/s1600/ppp.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vérzik a szívem.</td></tr>
</tbody></table>
- Nem akarod, hogy így legyen
vége, Bianca – a mi esetünkben a búcsú elkerülhetetlen. Az elválás körülményei,
azonban csak rajtunk múlnak. Elválhatunk haragban vagy próbálunk uralkodni a
fájdalmon, ami a szívünkben honol és elengedjük a másikat, hogy annak legyen
esélye újra boldognak lenni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Én azt sem akarom, hogy vége legyen! – Felkapta a pillantását, amivel újra
megtalálta az enyémet. A szemei villámokat tudtak volna szórni, ha hatalmában
állna ilyesmi. Láttam rajta, hogy próbál uralkodni magán, viszont a könnyek
megint megállíthatatlan szökőárként kezdtek ömleni a szemeiből. Nem álltam
tovább a falnál, hanem pár lépéssel megtettem a köztünk lévő távolságot,
azonban leülni mellé és megvigasztalni már nem tudtam. – Őrség! – A lány
parancsoló hangja nyomán hamarosan két felfegyverkezett katona rontott be a
helységbe. – Kísérjék Borgia urat a szállására. Úgy tűnik, hogy összekeverte a
szobákat – Az őrökhöz beszélt, azonban engem nézett közben. Felsóhajtottam és
felálltam, mielőtt a páncélba bújtatott karok rángattak volna fel. Elindultam a
katonák által mutatott úton. Mikor az ajtóban visszanéztem a lányra, ő az ágyra
borulva zokogott. A keserves sírása betöltötte a szobát. Nem tehettem mást,
csak ökölbe szorítottam a kezeimet, mély lélegzetet vettem, összeszedtem minden
önuralmamat és becsuktam magam mögött az ajtót.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Bernadea Ebba Chadda</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-TI_98Y-jSFg/VVy1Rx2-gUI/AAAAAAAAAFE/cNUQJcAQ8MY/s1600/ppppp.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-TI_98Y-jSFg/VVy1Rx2-gUI/AAAAAAAAAFE/cNUQJcAQ8MY/s1600/ppppp.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Azt akartam, hogy lássa mekkora<br />
fájdalmat okoz nekem.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
Minden erőmre szükség volt, hogy ne kezdjek hisztérikus zokogásba még
a férfi bent van. Tudtam, hogy egyszer el fog jönni ez a nap, viszont azt nem
gondoltam, hogy csak ilyen kevés időnk lesz egymásra. A mi szerelmünk az első
pillanattól kárhozatra volt ítélve. Mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy
csupán magunknak ártunk azzal, hogy engedünk a vágyainknak, vonzalmainknak.
Talán jobban jártunk volna, hogy mikor minden kezdődött nemet mondunk a másiknak.
Nem adunk esélyt a be nem teljesülhető szerelmünknek. Sőt egyáltalán nem
szeretünk bele a másikba. Az lett volna a legjobb, ha aznap ki sem lépek a
szobámból. Akkor nem találkoztunk volna, most pedig nem szakadna meg a szívem,
hogy el kell engednem azt a férfit, aki a világot jelenti nekem. Nem akartam,
hogy gyengének lásson, viszont hiába szorítottam össze a szemeimet a sós
könnyek így is találtak ösvényt magunknak, hogy lefolyhassanak az arcomon.
Amint becsukódott mögötte az ajtó, az ágyra estem és keserves sírásba kezdtem.
Nem tudtam megálljt parancsolni a lelkem legmélyéről feltörő zokogásnak,
ahogyan a vele járó könnyeknek sem. Mikor a könnyeim elfogytak, már a pirkadat
közelített. Egyszerűen nem tudtam, csak ülni a szobámban és megvárni még
elmegy. Tisztességesen el akartam búcsúzni tőle. Felálltam, a tükrömhöz léptem,
amibe belenéztem. A tükörképem szemei vörösek voltak a sírástól. Nem törődtem
velük. Azt akartam, hogy Cesare is lássa mekkora fájdalmat okoz nekem. Hiába
közeledett már a napfelkelte a horizonton, a kastélyban még sötétség honolt.
Leakasztottam egy lámpást a helyéről, majd kiléptem a szobából. Céltudatosan
abba a helységbe tartottam, amit Cesare kapott meg az itt tartózkodása idejére.
Nem féltem, hogy meglát valaki. Én vagyok ennek a várnak az űrnője, ebből
adódóan senki olyan nincs a kastélyban, aki kérdőre vonhatna. Már úgy ismertem
ezt a helyet, mint a tenyeremet. Minden egyes folyosót, lépcsőt, elágazást. De
ez nem meglepő, hiszen három hosszú éve ezt a helyet mondhatom otthonomnak. A
folyosókat festmények, szobrok díszítették, a fényt csak a kezemben lévő lámpás
adta, más fényforrás nem volt, így félhomály uralkodott. Befordultam a
vendéghálótermek folyosójára. Éppen benyitottam volna Cesare szobájába, mikor
meghallottam egy számomra ismerős hangot.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-zx0JX53d-bI/VVy2Af1y6fI/AAAAAAAAAFM/MbJtPBsw73k/s1600/ppppppp.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-zx0JX53d-bI/VVy2Af1y6fI/AAAAAAAAAFM/MbJtPBsw73k/s1600/ppppppp.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ő az utolsó személy a Földön, akinek kívánnám<br />
a férjem haragját.</td></tr>
</tbody></table>
- Hölgyem azt hiszem eltévesztette a szobát. – Megfordultam és az előttem álló,
számomra annyira kedves nőre tekintettem. Sötétbarna hátközépig érő haja nagy
kócokban állt szanaszét a fején. A szemei alatt nagy karikák húzódtak, világos
rózsaszín hálóingét gyűrődések tarkították. Bizonyára már forgolódhatott egy
ideje, talán éppen most sikerült elaludnia. Ha nem ismerném, akkor azt
feltételezném, hogy közel sem annyira halkan jártam a folyosókat, mint én azt
gondoltam és az általam képzett zaj felébresztette. A valóság, viszont az, hogy
az előttem álló, kedves tekintetű szolgáló híres volt arról, hogy minden apró
neszre felriad, s csak tökéletes csendben tud belépni az álmok világába.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem tévesztettem el a szobát, Kathalina. Ezt pedig te is pontosan
tudod, ahogyan azt is, hogy mit keresek itt. – A válaszom hallatán szívet
melengető mosoly jelent meg az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyázz Bianca, hiába szeret Nathan mindennél jobban, ha ez a tudomására
jut, akkor nem lesz hosszú életed. – A szavai semmi fenyegetést sem rejtettek,
csupán az őszinte aggódást. Amióta itt tartózkodom Kathalina az egyetlen olyan
személy, akiben feltétel nélkül megbízok, s barátomnak merem nevezni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Menj, feküdj vissza. Minél kevesebbet tudsz annál jobb neked –
Odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. Ismertem annyira a férjemet,
hogyha napvilágot látna a Cesareval való viszonyom, akkor mindenkinek ártana,
aki tudott róla, s nem számolt be neki a dologról. Kathalina pedig az utolsó
személy a Földön, akinek kívánnám a férjem haragját. Megvártam még megfordul, s
eltűnik a sötétségben. Visszafordultam az ajtó felé, aminek óvatosan lenyomtam
a kilincsét. Az engedelmesen bebocsátást engedett az zárnyelv kinyitásával. Az
ajtó kitárult én pedig beléptem rajta, majd becsuktam magam mögött. Az ágy az
ablak mellett volt, így a beáramló holdfény megvilágította a rajta fekvő
férfit. Letettem a lámpásomat az ajtó melletti szekrényre. Odasétáltam az ágyhoz,
amire halkan felmásztam, s lefeküdtem a férfi mellé. Az oldalamra fordultam és
megtámaszkodtam a karomon. Cesare békésen aludt. Szemet gyönyörködtető látványt
nyújtott a sötét, göndör tincseivel és a fedetlen felsőtestével. Nem bírtam ki,
hogy ne simítsak végig a harcban edzett izomzatán; a mellkasán, a hasán, az
oldalán. Visszatértem az arcára. A bal szeme alatt lévő anyajegy csupán még
jóképűbbé tette, ahogyan az arcán lévő enyhe borosta férfiasabbá.
Végigsimítottam a bal orcáján, a kezemet tovább akartam csúsztatni, de
felébredt. Egy hirtelen mozdulattal a bal kezét a nyakam köré kulcsolta. Az
ujjai kis nyomást gyakoroltak a nyakamra. Elég nagyot ahhoz, hogy érezzem a
kezét a nyakamon, viszont elég kicsit ahhoz, hogy ne okozzon légzési
nehézségeket vagy fájdalmat. Mikor megismert engedett a szorításán, viszont a
kezét nem vette el a nyakamról. Láttam rajta a meglepettséget és egy kis
zavart, értetlenséget is. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretsz engem Cesare Borgia? – A tekintetemet az övébe fúrtam, a sötét
szemeibe, amik annak idején annyira könnyedén elcsavarták a fejemet. A hangom
teljesen komolyan csengett. Tudtam, hogy mit fog válaszolni, ezért nem féltem
az esetleges elutasítástól. De az ő szájából akartam hallani azt a kilenc
betűt.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindennél jobban, Bianca de Felici. Ebben az életben és a következőben
is. – Teljesen őszintén beszélt, egy pillanat alatt észrevettem volna, ha nem
mond igazat. Nekem nem tud hazudni. Minden érzelmét látom a szemeiben. Örömöt.
Bánatot. Vágyat. Haragot. Szerelmet.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ujTlprX83mQ/VVy2WND5hlI/AAAAAAAAAFU/fc-jIfnj6Ug/s1600/pppppp.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-ujTlprX83mQ/VVy2WND5hlI/AAAAAAAAAFU/fc-jIfnj6Ug/s1600/pppppp.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez az utolsó alkalmam arra, hogy<br />
magamon érezzem az ajkait és az érintését.</td></tr>
</tbody></table>
- Akkor engedd, hogy szeresselek. Még egyszer. Utoljára – Miközben kiejtettem a
szavakat az ajkaihoz hajoltam, de nem csókoltam meg, csupán belélegeztem az
illatát. Az illatot, amitől féltem, hogy soha többé nem fogom újra érezni. A
kezével végigsimított a melleimen a hálóing vékony anyagán keresztül. Az ajkai
végre megtalálták az enyémeket, s teljes mértékben birtokba vették azokat.
Fölém gördült, a csókjai csillag alakban haladtak. Hol a nyakamra, hol a
melleimre tévedtek, viszont mindig visszatértek az ajkaimhoz. Az egyik kezével
megtámasztotta magát, még a másikkal végigsimított lentről felfelé a combomon
feltűrve a hálóingemet is. A csókjaink kétségbeesettek voltak, bennük volt
minden szerelmünk, vonzalmunk, amit a másik iránt éreztünk és a félelmünk, amit
a másik elvesztése, a búcsú keltett. Még egyszer magamban érezhettem. Még
egyszer eltölthettem vele egy mozgalmas, szenvedélyes és kielégítő éjszakát. Az
örömömre csupán annak a tudata vetett árnyékot, hogy ez az utolsó alkalmam
arra, hogy magamon érezzem az ajkait, az érintését és hogy halljam, ahogyan a
nevemet suttogja, s azt hogy mindennél jobban szeret.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03745649655670701622noreply@blogger.com6